Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Fehér Zoltán: Szegény ember sorsát boldog Isten bírja (Családi levelezésünk mint a Rákosi-korszak dokumentumai)
barátunk meg két tanú jelenlétében mertük megtartani.) A levél előzménye valószínűleg az volt, hogy a lakodalom alkalmával én a népi írók ideológiájának szellemében bíráló megjegyzéseket tettem Ibolyáék (jómódú unokatestvéremék, F. Z.) városias, a falusiakétól eltérő viselkedésére. Édesanyám néhány mondata jól jelezi az akkori idők általános szegénységét, az én könyvszagú felfogásomat, s még írói hajlamomra is céloz. Drága Fiam! (...). Zoltánkám, kezdem megérteni, hogy tényleg szörnyű ez a kaszt-rendszer: pesti, úr és falusi paraszt. Hát te is ilyen elfogult vagy? Hát csak a parasztember, hát más nem küzd az életért. Hát apuka meg más szegényember mit eszik? Pástétomot? A gazdálkodó embernél, hogy bizonyos időszakokban nem érnek rá főzni, azt elhiszem, de nem éppen azért, mert nincs. De vannak emberek, akik mennek dolgozni éhen, és hazamegy, és nincs semmi. Vagy megy a boltba és vesz egy kg krumplit, Vt kg zsírt, Vi kg lisztet, mert azt a fizetést, amit legtöbb ember kap, csak úgy oszthatja be. Még bab sincs, mert nem kell egy liter 5 forintért. Hiányzik neked az élettapasztalat. Kevés helyen fordultál még meg, így pedig sohasem lesz belőled író. (...) * Levelezésünkből kibontakoznak szétszórt családunk mindennapjai az 1950-es évek elején. Az ország általános helyzete, a társadalmi feszültségek szülik a levelek elkeseredett mondatait. Sokan megírták már, hogy az általános nyomorúság, a kíméletlen terror mennyire hozzájárul az 1956-os forradalom kirobbanásához. A forradalomnak mi, vagyis a családunk, vidéken élvén, csak szemtanúi lehettünk, de öcsém a miskolci egyetemen belekerült annak forgatagába. 1956. október 25-én, az első megmozdulások hatására azon melegében kezdte írni nekünk beszámolóját, amit alább idézek, majd Putnokon fejezte be. A levél azonban csak a forradalom bukása után érkezett meg. Körülbelül ekkortájban kaptuk meg édesapám beszámolóját is. Előbb ezt mutatom be. Érdemes összehasonlítani az 59 éves édesapám és 21 éves öcsém levelét. Édesapám a maga keserű élettapasztalatával sokkal visszafogottabban ír. Nem mer lelkesedni. Fél, hiszen őt tizenkilenc után a fehérek meg a csendőrök, negyvenötben meg a kommunisták verték már félholtra. íme, édesapám 1956. november 12-én kelt levelének részlete: Kedves Gyerekeim! Próbaképpen írom e lapot. Ha megkapjátok, jó, ha nem, arról sem tehetünk. Putnokon csend és nyugalom volt és van. Itt Ózdon volt egy kis „ribillió" okt. 29-én hétfőn. Három ember lett a „népitélet" áldozata. Borzalmas volt. Én ugyan nem láttam, de szemtanúk elbeszéléséből tudom, hogy elébb félholtra verték, majd lábuknál fogva akasztották fel az illetőket. Miskolcon egy héttel előbb hasonló események zajlottak le nagyobb méretben. Édesanyátok kétségbe volt esve Öcsiért. Szerencsére a tanítás ott is megszűnt, így öcsétek is hazajöhetett. Azóta itthon van. Nem is megy vissza, csak ha a tanítás megkezdődik. Édesanyátok azonban még mindig nem nyugodott meg. Nagyon a szívére veszi a szomorú események sorozatát. Sajnál mindent és mindenkit. Emberileg ez érthető, de az a baj, hogy ezzel ő saját magának nagyon sokat árt. S a legnagyobb hiba: nem hallgat az okos szóra. Végül pedig az öcsém élménybeszámolója. Kedves Zoltán és Anica! Az egyetem történetében példa nélkül álló események zajlanak le mostanában itt nálunk is. Hétfőn kezdődött a diákparlamenttel. Nem írom le, azt látni és hallani kellett volna. Szervezett, az egész országra kiterjedő egyetemi mozgalom egyik igen fontos mozzanata volt ez. A negyedéves gépészek 11 pontos követelését fogadta el viharos lelkesedéssel egyhangúlag az éjfélig tartó parlamenti ülés. Másnap 6oo példányban ment az ország minden részébe ez a memorandum. Még most is gépelik a mi számunkra. A fő fejesek ellenzik, és igyekeznek leszerelni bennünket, de a di-győri munkások is velünk vannak. Tegnap este Gerő beszédén annyira felháborodott a társaság, hogy azonnal ki akart menni tüntetni. Legalább egy kisebbfajta Pest lett volna 90
