Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Bence Erika: Egy (még) névtelen műfajtípus jelenléte (Márton László, Schein Gábor és Vasagyi Mária regényírásáról)
amelynek főszereplője Robert Nádor ideggyógyász, a Bolondok tornya című regény szerzője, s hogy a verses szövegrész főleg művészetelméleti/történeti reflexiókat tartalmaz: azaz a Bolondok tornya című regény létrejöttének regénye. Másrészt van egy lábjegyzet-regény, amelyben egy kívülálló, tudós elbeszélő (Schein Gábor?) szólal meg, feltárva a verses regényben megjelenő művészetelméleti/történeti aspektusok valóság-összefüggéseit. A felmerülő kérdés: hol van/melyik a Bolondok tornya című regény? A második lábjegyzetből tudjuk, hogy Robert Nádor a pimai Krumpliszsákhoz címzett fogadóban belekezd a regényírásba, mégis úgy tűnhet, a mű virtuális vagy csak lehetőségként áll fenn. Vagy: lábjegyzet-regény a Bolondok tornya? Vagy: létezik egy multimédiális és intertextuális szövevényt képező imaginárius regény, amely magában foglalja Canaletto Pimai piactér című festményét, illetve annak elő- és utótörténetét (pl. 2005. december 9-én New Yorkban árverezik el évtizedes hányattatást és lappangást jelentő előkerülését követően), a fajelmélet tudománytörténeti összefüggéseinek feltárását, a holokauszt családtörténeti vonatkozásainak elbeszélését (Robert Nádor személyes története is összekapcsolódik a Sonnenstein-toronnyal: itt gázosítják el nagyapja testvérét, a mozgássérült Nádor Pannit, akit a család bűnös módon „elfelejt" kimenteni), illetve a művészet megváltó (a rossz világból kivonulást biztosító) erejéről alkotott eszmék kudarctörténetét. Vasagyi Mária Pokolkerék című regényében hiteles történelmi tények, események és személyek felvonultatásával teremti meg a hagyományos értelemben vett (tehát tényeknek megfeleltethető) történelmi regény illúzióját, miközben mégis tökéletesen működik mögötte a történelmi háttémarratívák valószerűségét imagináriussá és virtuálissá oldó fikció. Hogy a 18. század utolsó évtizedében kezdődtek a Ferenc-csatorna építésének munkálatai - tény, miként a magyar jakobinus mozgalom és leverésének eseményei, a Martinovics-összeesküvés tagjainak vérmezei kivégzése is történelmi tudásunk része. Az is igaz, hogy a csatornát rabok, többnyire politikai elítéltek ásták ki - a szétvert jakobinus mozgalom és a vele összefüggő szabadkőműves páholyok letartóztatott hívei, sokan közöttük - miként a regényt alkotó fiktív napló írója és főhőse, Lothár is - rabláncra fűzött nemesemberek. Arról is van lejegyzett adat, hogy a munkálatok közben megpróbálták felhasználni a korabeli tudomány eredményeit (állítólag Kempelen Farkas hidraulikai újításait!), s minden vele kapcsolatos forrás beszámol a csatorna tervezőjének és főépítészének, Kiss Józsefnek (a regénybeli: Inzsellérnek) korruptív eszközökkel történt leváltásáról. A történelmi regény - a hagyományos felfogások értelmében - a korviszonyok hiteles, az emberek sorsában tükröztetett kifejeződése. Vasagyi regénye még ezeknek a - hangsúlyozottan régi - elképzeléseknek is megfelel: nemcsak a vidéken élő emberek világába és életébe, a csatornaépítéshez fűződő, a korabeli társadalmi körülményeket kifejező viszonyaikba nyújt betekintést, de megteremti/reprodukálja a térség - Bácska - korabeli geográfiai sajátosságait, pl. a vízrajzát; megalkotja kvázi folklórját és rekonstruálja korabeli (XVIII. század végi) írott és beszélt nyelvét. Rendkívül szuggesztív módon alkotja meg a megjelenített történelmi korszak bácskai „vízrajzi térképét"; a Sáringának nevezett (ma is „szent folyó"-ként ismert) Mosztonga oly módon tematizálódik és metaforizálódik a csatomatör- ténet egyik jelentésszála mentén szerveződve, hogy a hozzá kapcsolódó csodakultusz (a regényben: „hol a Szent Szűz jóra, mert ott sétála köztünk Istenfia Anyja" [Vasagyi: 13]) Hekaté sötétségkultuszával szervesül. A feltehetően stimuláló erejű gyökerektől és növényektől (Hekaté növénye a mérgező hatású sisakvirág!) vizionáló Lothár előtt megjelennek az istennőhöz kapcsolódó lunáris jelképek, pl. Hekaté hintája, kereke, kutyái etc. A két mítosz jelentései a csatomatörténetről alkotott legendákban csúsznak egybe: az új meder leomló partjában isteni büntetést vélnek felismerni a környéken élő emberek; a csatorna („Nagy Chenal") isteni rendet megbolygató sátáni alkotmányként (Hekaté vizeként, Sztüx 105
