Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Bence Erika: Egy (még) névtelen műfajtípus jelenléte (Márton László, Schein Gábor és Vasagyi Mária regényírásáról)
azaz Minerva híve, míg Senefelder (aki „elsőként bújt ki" a kiningeri vonalak „gyámkodása" alól [uo.]) „Arachné követője" (148.) Johann B., aki előtt a Minerva-Arachne-történet látomáskép formájában is megképződött, méghozzá új jelentésben, azt jósolja, hogy az „elbizakodott szövőlányé a jövő", (uo.) Szavainak nemcsak a művészettörténeti jövőkép szempontjából van jelentősége, de utópisztikus vonzatai is vannak, hiszen Senefelder új technikai és vegyészeti eljárások feltalálójaként vált ismertté. Johann B. látomásában Minerva eltűnik a képről, megjelenik viszont a tudós előtt és - szégyenében: „Azért, mert a mítosz hazudott. Az igazság az, hogy Arachne lett a győztes." (136.) - menedéket kér. A vita, melyet Minerva és Arachne nyomán a középkori tudósok is folytattak, nevezetesen, hogy „mi az elsődleges: a dolgok megnevezése, vagy maguk a dolgok, melyek a név által válnak említhetővé” (148.), valamikor a felvilágosodás korszakának végén tűnt eldönthetőnek. A dolgok és jelentések állandóságáról és rendjéről (az isteni világrendről) alkotott elképzelések tarthatatlanná váltak. A romantikus életérzés fénykörében az egész klasszicista eszmerendszer bizonyult meghaladottnak. Nem véletlen, hogy épp ezekben az évtizedekben folyt vita a fordításeredetiség irodalmi programjairól. Hogy pl. késő barokk, illetve szentimentális (fordítás)regények a XVIII-XIX. század fordulópontján még saját és magyar alkotásnak minősülnek, hogy néhány évtizeddel később silány utánzatnak/másolatnak tekintsék őket. Az azonosság és eredetiség kérdése lényegi mozzanattá válik. A regényidő jelenében is nyílt kérdés, s talán az utókor sem adott még rá egyértelmű választ, hogyan is készült Napóleon magyarokhoz intézett proklamációja, s hogy milyen szerepe volt benne Batsányinak. Nemcsak arról van szó, hogy tényleg ő fordította-e (amiért bíróság elé állították, de nem tudták bizonyítani bűnösségét), hanem arról is, hogy miképp készült. Vajon Batsányi egyszerűen csak lefordította franciáról magyar nyelvre Napóleon szövegét, vagy maga írta a francia szöveget is, s a császár jóváhagyásával ültette át magyarra. Mert első esetben a helyettesítés és a másolat, az utóbbiban az eredetiség és az egyediség karakterisztikáiról van szó. Jellemző, hogy Batsányi azért nem halad vele, s azért nem lesz övé az elsőség Osszián énekeinek fordításában, mert nem rendelkezik eredeti szöveggel, s csak francia és német átültetések alapján dolgozhat, ami a fordítás fordítása, nem beszélve arról, hogy az Osszián-ügy maga is utánzat és csalás. A többértelműség, a káprázat és az átváltozás leglátványosabb képi megnyilatkozásait a Daguerre kifejlesztette fényeffektusokat érvényesítő látványszínház spektákulumának leírása képezi a regényben, ezenkívül a fényképkészítés, melynek során vegyszerek segítségével készítenek másolatot a valóságról, valamint a Senefelder feltalálta litográfiái eljárások. Van azonban egy különösen egyedi átváltozási jelenet a regényben, ami a metafora visszafordításaként is értelmezhető. A főbb jelentéseket átfogó és magába sűrítő Arachne-legenda megoldása az, miszerint a szövőlány szégyenében felakasztja magát, de Minerva úgy bünteti inkább, hogy pókká változtatja. A legenda képi megjelenítése, Kininger metszete, bekeretezve a pamlag fölött függ Johann B. otthonában. Egyik éjszaka egy pók hálót von fölébe, amit a költő egyetlen mozdulattal söpör le, s „a pók úgy függött a menekülőfonálon, akár egy pöttöm szövőlány, aki bánatában felakasztotta magát". (147.) Ritka sűrű pillanata ez a regényszövetnek, ahol a szókép, a metafora hasonlítottja és hasonlója együtt van jelen: a legendára való utalás és annak a „dolog"-nak (a póknak) a képe, amely általa vált (latinul) megnevezetté. A mítoszi tudás szerint Pallas Athéné Zeusz fejéből pattant napvilágra - lényege szellemi az anyagi-fizikális vonatkozásokkal szemben. Johann B. azt állítja, az ő fejében kért menedéket a megújulásra képtelen világ történései elől. Mindkét jelenet elvont síkját az értelem fogalomköre jelenti, miként az utánképzett korszak jelszava is a sötétséget (tudatlanságot és babonát) lebontó világosság (ész és értelem) volt. A felvilágosodás szellemi 102
