Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Szabó Gábor: Hamiscsőd és anyaghiba (Petri György hiánypoétikája)
„bizonyos intellektuális nyugalomra és erőre van szükség ahhoz, hogy komolyan vegyük a lyukat, és ne veszítsük szem elől. "18 Márpedig - ami persze önmagában nem feltétlen irodalmi erény - Petri líráját már a kezdetektől fogva ez a könyörtelen szembenézés, az etikai tartás már-már antik szigora, a „remény, esély, és jutalom nélküli sollen" fegyelmezett tartásának felvállalása határozta meg. A rezzenéstelen szemlélődés eme jelenlétének kiterjedt motivikus hálózatára már több tanulmány felhívta a figyelmet, most csak Forgách András (szerintem) alapvető megállapítását idézném, ami alátámasztani látszik a hiánypoétikával kapcsolatos eddigi elgondolásaimat. E szerint ugyanis a versekben megjelenő szem üressége csupán lehetősége, ám nem megvalósulása a látásnak, „a szem tehát (...) a kimondhatatlan jelenvalósága".19 (kiemelés az eredetiben) A tanulmány szerzője a tekintet ismeretelméleti metaforáját a kimondhatatlanság wittgensteini dimenzióival azonosítva voltaképpen e metafora visszavonását, kioltását, érvénytelenítését hajtja végre. Vagyis a megismerés lehetőségének egy olyan megtagadásáról beszél Petrivel kapcsolatban a „szem" motívumának szerteágazó hálózati kapcsolatokat mozgósító elemzésekor, ami a rendelkezésre álló retorikai készlet használatával tagadja meg e készlet érvényességét, s teszi ezt egy olyan nyelvi formában, ami maga is ennek a belátásnak allegóriája. A piactéren sétálgató Szókratész ambiciózus hiányfilozófiája és Petri filozófiai „téb- lábolása" a szabadság - már Kierkegaard Szókratész-szövegében kulcspozíciót betöltő - mozzanatát is becsempészi a gondolkodásba, ám Petri esetében ez nem csupán a megismerés ironikus lebegtetésének értelmében érvényes. A szabadság intenzív jelenléte Petri verseiben ugyanis - egy más összefüggésben erre Angyalosi Gergely is utal egy félmondattal20 - a francia egzisztencializmus rokonságának lehetőségét is felveti. Részint persze a szabadság akarásaként felfogott írástevékenység sartre-i koncepciója értelmében21, ami a versek egy részének ideológiakritikai, sok esetben konkrét politikai rétegeit tekintve elég könnyen belátható, emellett azonban egy ennél jóval tágabb, a korpusz egészét átitató, az abszurd egzisztencia sajátos szabadságélményének tulajdonítható vonatkozásban is. Mindez azonban most csak annyiban tartozik ide - ha egyáltalán -, hogy a semmi tere, a versek hiánypoétikájában megnyilvánuló törésvonalak szabadsága Petri verseiben korántsem az elhallgatás néma terrénuma, hanem különböző filozófiai koncepciók igencsak mozgékony és beszédes találkozási pontja. 18 M. Landmann: Elenktik und Maiuetik Studien zur Antiken Psychologie, idézi: Sloterdijk, ib.70. 19 Forgách András: Petri György, a szemlélődő költő, Jelenkor, 1989 /10. 933-934. 20 Angyalosi Gergely: Helyett, Kortárs 1994. / 6. 119. 21 J. P. Sartre: Mi az irodalom? Gondolat Kiadó, Bp. 1969. 77. 86
