Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Borsodi L. László: "Sátán és Isten foglya" (A költői képek mint világértelmező alakzatok Baka István költészetében)
„Agyagos úton vánszorgó kerék Kínlódva-lassan fordul el a Nap Sárdarabok ragacsos napok éjek Keringenek fól s hogy a szekér halad Visszapotyognak így kapom fel én is És ejtem vissza versem szavait Szekér vagyok rozoga és nehézkes Nyikorgók fájok (...)" Megjelenik egy földi és egy kozmikus tér az első két sorban. Az első sor megszemé- lyesítése-metonímiája („vánszorgó kerék") a második sorban a lassan elforduló Nappal azonosítódik, explicit metaforát képezve. A harmadik sor szintén egy teljes metafora („Sárdarabok ragacsos napok éjek"). Az első szakasz végén a „szekér", annak haladása az idő metaforájaként értelmezhető. A „sárdarabok" visszapotyogása az idő körkörösségét jelzi. Az állandó visszatérés, amely mind a Nap útjára, mind a szekér, illetve a szekér kerekének irányára vonatkozik, időtlenséget sugall, amelyben nincs fejlődés, minden értelmetlenné válik. Talán ez lenne a metaforák „története", hogy aztán az „így" szócskával egy másik világba lépjünk be: a második szakasz sorai az előző szakasz metaforaláncát hasonlattá formálják. A második szakasz mint hátravetett viszonyított átértelmezi az első szakasz metaforaláncát, amely a hasonlaton belül a viszonyító szerepét tölti be. A vers értelmezése szempontjából ez a megfigyelés azért bizonyul lényegesnek, mert rávezet a szövegszerveződés arra, hogy a szintagmára, szintagmaszerkezetre épülő költői képek miként válnak egymás értelmezőivé, miként válik a képiség az önreflexivitás mélyrétegeinek hordozójává, megelevenítőjévé. A metaforák egy komplex hasonlat részei; költői kép és önreflexivitás egymásba játszása-játszatása szervezi a szöveget, s az már a befogadó találékonyságától függ, hogy miként értelmezi, minősíti ezeket a költői képeket.44 A bakai hasonlat sajátosságának megfelelően: a versben a természeti világ jelenségéhez hasonlítja az alkotás folyamatát. Az időt metaforizáló szekér a második szakaszban az alkotóval azonosítódik, a „Sárdarabok" pedig (a „napok éjek") a vers szavainak minősítőjévé válik. Az alkotás folyamatára reflektál45 - a költészet, az alkotás kérdőjeleződik meg.46 Nagy Gábor szerint csupán mellékesen tűnik fel az alkotó képe, véleményünk szerint azonban teljesen centrális, ha a szekér motívumát a szöveg lírai énjére, az önmagára reflektáló szövegbeli alkotóra vonatkoztatjuk.47 48 Az önjellemzés sorai következnek, amelyek alkotóra és alkotásra egyaránt érvényesek: „ Szekér vagyok rozoga és nehézkes Nyikorgók fájok (...)" A nehézkesség, a fáradság, a fájdalom, a betegség szavai ezek, felidézve Ady „Minden egész eltörött"-élményét. Összefüggés teremthető a Baka-vers rozoga szekere és a Kocsiút az éjszakában48 című vers „Fut velem egy rossz szekér" léthelyzete között. Míg azonban 44 Varga Magdolna: A lánc-metafora nyomában, 75. 45 Nagy Gábor: A lírai önértelmezés Baka István költészetében, 88. 46 I. m. 89. 47 Uo. 48 Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában, I. 382-383. 77
