Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Borsodi L. László: "Sátán és Isten foglya" (A költői képek mint világértelmező alakzatok Baka István költészetében)

között két kötetet15 kitevő tanulmánysorozat látott napvilágot Baka költészetének csak ezen aspektusáról -, a továbbiakban arra vállalkozunk, hogy az életmű különböző pontjairól választott versek interpretációjával láttassuk, miként válik a metafora világalkotó eljárássá ebben a poétikában. Tudatosan olyan verseket választottunk az életmű különböző helyeiről, amelyeknek képi világa értelmezésünkben jelzi a metafora világalkotó szerepe által a versvilágok nyelvi immanenciáját, azt, hogy létmódjuk a képiség. A következő fejezetek szándékosan nem tartalmaznak olyan opusokat, amelyekben a szerepjátszás kérdése az elsődleges, mert a szerepjátszás kérdése külön tanulmány tárgyát képezné.

II. Metafora és táj16 17 vagy a táj mint metafora

(Szakadj, Magdolna-zápor)

Baka István Szakadj, Magdolna-zápor17 című verse a költő első kötetének (Magdolna- zápor) - kis módosítással — a címadó szövege. A költeményben felfedezhetők az első Bakaversekre jellemző „tiszta szemléletességű" metaforikus képek18, és igaz az az általánosító megállapítás is elemzendő szövegünkre, hogy az egységes metaforika az egyes versekre érvényes, nem a költészet-egészre.19

A címbeli összetett szó („Magdolna-zápor") megteremti a metaforákra jellemző kettősséget20, és a továbbiakban a címbeli alapmetafora21 által kijelölt dualitást kell követnie az olvasónak. A befogadó figyelme a (Mária) Magdolna neve által jelölt bibliai ismeretek (kicsapongó életmód, bűnbánat, Krisztus lábának könnyekkel való megmosása, bűnbocsánat stb.) és a természeti jelenséggel (a záporral) összekötött táj képei között oszcillál. Tudjuk, hogy a metafora egyik tagja sem kevésbé fontos a másiknál, hogy a két kép interakciója olyan léttapasztalatot körvonalaz, amely a versbeli éné, valamint a verset olvasóé.

„Szakadj, Magdolna-zápor, szoknyáiddal suhogva, akácfa-jézus Krisztus lábátfiiröszd zokogva!"

Az első szakaszban a lírai én jelenléte odaértett hangként értelmezhető, aki a fel- és megszólítást megfogalmazza. A beszélő a természethez fohászkodik, amelynek elemei (zápor, akácfa) egyszerre hordozzák magukban a bűn, az esetleges megtérési szándék (Magdolna)

15 Árpás Károly-Varga Magdolna: Kettős tükörben. Cikkek, tanulmányok, verselemzések Baka István életművéről, 1998; Nagy Gábor: „. ..legyek versedben asszonánc". Baka István költészete, 2001 stb. Megjegyezzük, hogy a metafora, a költői kép kérdését valójában egyetlen tanulmány sem kerülheti meg.

16 Nagy Gábor „...legyek versedben asszonánc" című könyvének 21. oldalán olvasható a Metafora és táj alcím. Áz a véleményünk, hogy az első kötet(ek) verseire (Magdolna-zápor, Tűzbe vetett evangélium) a „táj mint metafora" kifejezés találóbb, mert a táj maga a metafora, képként viselkedik, minden ebben a nyelvi dimenzióban értelmezhető, ezért a kettő nem választható szét egymástól.

17 Baka István művei. Versek, 13.

18 Nagy Gábor Görömbei Andrást idézi In: Uő: „...legyek versedben asszonánc", 21.

19 Uo.

20 Lásd bővebben Zalabai Zsigmond Tűnődés a trópusokon című művét.

21 Nagy Márta szerint is Baka „kedvelt versépítési eljárása egy alapmetafora kibontása". In: Uő: Baka István világterei, 67.

70