Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Gömöri György: A százéves Faludyról, több szemszögből és olvasatban

fontos, mert mi, akkori fiatalok inkább a másik szerkesztő, Szabó Zoltánhoz húztunk, inkább az ő politikai véleményét osztottuk. Faludy, részben a Rákosi-korszakban szerzett tapasztalatai alapján harcos antikommunista lett, szkeptikus minden Nyugat és Kelet közötti békülési, illetve megegyezési kísérlettel szemben. Szabó Zoltán, majd később a lapot Párizsban tovább szerkesztő Méray Tibor világosabban tájékozódtak a politikában, mint Faludy György, aki (hogy csak egy tévedését említsem) sokáig jóban volt a pár évvel 1956 után a csúfos hazatérés útját választó álkatolikus pozőr Horváth Bélával. Igaz, Faludy kapcsolata Artur Koestlerrel fontosnak bizonyult a hazai írók megmentése ügyében - lehet, hogy hiteles a történet, amit Faludy megírt, hogy végül is Nehrun keresztül sikerült elérniük: egyetlen írót se végezzenek ki „ellenforradalmi lázításért". Persze a Gáli-Obersovszky-ügy idején nem csak Faludyék szerveztek tiltakozó mozgalmat. Mi Oxfordban egy tucat egyetemi tanárral, köztük kommunista párttagokkal, aláírattunk egy, a halálos ítéletek ellen tiltakozó ívet, amit az angol lapok közöltek. Ugyanez folyt Párizsban, Rómában, szinte mindenütt Európában, nem csoda, hogy a végén Kádárék meghátráltak. Annál fájdalmasabb volt, hogy mivel a Nagy Imre-per előkészítése a legnagyobb titokban folyt, annak kimenetelére a nyugati közvélemény a legcsekélyebb nyomást sem tudta gyakorolni.

Faludy nem volt jó szerkesztő. Kedves embernek ismertük, akivel a szerkesztőségben mindenről jól el lehetett beszélgetni, de a londoni Irodalmi Újság fennállása idején több ízben elvesztett kéziratokat, szórakozottan, kicsit műkedvelő bohémséggel csinálta az akkor még elég sűrűn megjelenő lapot. Mint költőt és műfordítót becsültük, mint szerkesztőt és politikai elemzőt kevésbé. Ezzel nem álltunk egyedül mi, a fiatalabb nemzedék kritikusabb szemléletű tagjai. Az Irodalmi Újság történetével foglalkozó, Nagy Csaba válogatta levelezés-antológiában olvasható Kéthly Anna levele, amit Brüsszelből írt Ignotus Pálnak. Utóbbi nyilván panaszkodott a jeles politikus asszonynak Faludy egyes vitatható kijelentései miatt, aki erre így válaszolt: „Faludy naiv volt politikai kérdésekben... Faludynak a tehetsége nagyobb, mint a tájékozódási képessége." Fejtő Ferencnek hasonló véleménye volt a Pokolbéli víg napjaim szerzőjéről.

És mivel a Recsken szerzett tapasztalatai lesújtóak voltak, egyre kevésbé bízott az ötvenhatos emigráció jövőjében. Emlékszem egy magyar irodalmi estre a londoni kvéke- rek Friend's House nevű épületében, ahol én is felolvastam egy újabb verset. Hajnali úton volt a címe, s benne megfogalmaztam valamit, amit makacsul hittem emigrációm kezdetétől fogva. 1959-ben ezekkel a szavakkal fejeztem be versemet: „de hűtlenséges hűségem tart, amíg csak élek - / megyek a dumfriesi úton, pesti hajnalok álmát / álmodom, és tudom: az út végén hazaérek". Az est végén Faludy (nekem már „Gyurka", nem „Gyurka bácsi") odajött hozzám és szelíden megrótt. Kérdem, miért? Nem tetszett a vers? Tetszett, mondja, de ne hidd, hogy mi valaha is hazatérünk. Mi már itt fogunk meghalni. - Faludy akkor már majdnem ötvenéves volt. Nem gondolta, hogy jóval kilencvenen túl és fiatal házasként (!) éri a halál.

Miután a hatvanas évek végén Faludy Torontóba költözött, sokáig nem találkoztunk. Elismerő kritikát írtam később a World Literature Today című folyóiratba verseinek angol nyelvű válogatásáról, bár nem átallottam megjegyezni, hogy a kötet legrosszabb fordítása a nagy hírű Koestler Artúrtól származik. Majd egy angol irodalmi lapban vitába bocsátkoztam Mikes Györggyel, aki azt találta írni Faludyról, hogy ő a legjobb élő magyar költő, mivelhogy „szabadon azt írhatja, amit akar". Megneveztem még néhány Magyarországon élő költőt, akiket nem becsültem kevesebbre Faludynál, hiszen a versek megítélésében gyakran nem azok szókimondása, illetve igazságtartalma a döntő. Válaszában Mikes mentegetődzött: persze, vannak más kitűnő magyar költők is, de Faludy György akkor is primus inter pares, egyenlők között az első. Ebben maradtunk.

63