Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Gömöri György: A százéves Faludyról, több szemszögből és olvasatban
Gömöri György A százéves Faludyról, több szemszögből és olvasatban í Az 1962-ben megjelent My Happy Days in Hell (Pokolbeli víg napjaim) Faludy György meglehet legjobb, s mivel az olvasmányos próza mindig népszerűbb a költészetnél, biztosan legnépszerűbb műve. Nem tudom, hány kiadása jelent meg Magyarországon-Angliában a Penguin Kiadó most felújította közép-kelet-európai zsebkönyv sorozatában Kunderával és Mrozekkel együtt. Nemrégiben (amikor valaki nyüvánosan megtámadta Faludyt) újraolvastam a Pokolbélit, és ha lehet, most még nagyobb hatást tett rám, mint első (angol nyelvű), illetve későbbi magyar olvasatában. Két okból: egyrészt, mert ez az önéletrajznak szánt mű pikareszk-regénynek is olvasható - a szerző életútja a történelem szeszélyei szerint kanyarog és roppant változatos; másrészt, mert ennél jobb könyvet a Rákosi-rendszer terrorjáról magyarul aligha írtak. Jóllehet nagyra tartom Szász Béla Minden kényszer nélkül című dermesztő beszámolóját a Rajk-per körülményeiről és saját meghurcoltatásáról, azt Szász egy viszonylag kis csoport, a háború előtt Nyugatra menekült, s onnan visszatért kommunista emigránsok nézőpontjából írta, és narratívája voltaképpen befejeződik elítéltetésével, a Rákosi-korszak kezdeteivel. Az ugyancsak nyugati emigrációjából visszatért Faludy Györgyöt viszont Recskre internálták, és a recski tábor akkoriban rosszabb volt, mint a váci börtön. Inkább olyan, mint Mauthausen, csak az őrök nem nácik voltak, hanem primitív ávósok, és nem vertek agyon mindennap pár rabot „fegyelemsértés" miatt, vagy csak úgy kedvtelésből. Azok a társai, akik vele együtt túlélték Recsket, egybehangzóan állítják, hogy Faludyt szerették, nemcsak mert esténként színes mesékkel, történelemmel és filozófiával szórakoztatta a társaságot, hanem mert nem törte meg a terror, próbálta tartani a foglyokban a lelket. Recsken, sötétzárkában, fejben írta (jobban mondva tanulta be) néhány emlékezetes versét - köztük a Nyugat-Ausztrália címűt, ami az akkori magyar líra legszebb darabjai közé tartozik. Közbevetve: Faludy viselkedése éppen az ellenkezője volt Szász Béláénak. Alkat kérdése, ki hogyan reagál az erőszakra, arra, hogy a politikai rendőrség hamis vallomást akar kicsikarni egy-egy emberből. Szász eldöntötte, hogy ő nem vall be semmi olyat, amit nem követett el - ha agyonverik, hát agyonverik. Faludy, akinek élénkebb volt a képzelete, és talán jobban ismerte a diktatúrák erőszakszerveinek módszereit, letartóztatása után gyorsan eldöntötte, hogy mindent bevall, amit kémek tőle, ha ezzel másoknak nem árt. Amerikai kém volt, beszervezték? Természetesen. De a Pokolbéli víg napjaim egyik legmulatságosabb jelenete az, amikor kihallgatója, aki nemcsak az angollal áll hadilábon, de a világirodalomban sem jártas, követeli, hogy mondja meg, hogy hívták az amerikai ügy59
