Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Pécsi Györgyi: A fordulat évei Romániában (Az 1956-os magyarországi forradalom és következményei Romániában, 1956–1959)

Romániában 1952-ben - nemzetközi mintára - a legfelsőbb hatalomban belső tisztogatást hajtottak végre (leszámolás Vasile Lukéval, Anna Paukerrel), Gheorghiu-Dej első titkár hatalma azonban anélkül szilárdult meg, hogy a vezetés a sztálinista módszereken változtatott volna. Sztálin halálát követően pedig a román pártvezetés megkísérelt egy szuverén, nemzetibb, a szovjetektől független kommunizmust kiépíteni. 1955-ben a genfi nagyhatalmi értekezleten Románia fölvetette Hruscsovnak, hogy az országban a párt hatalma szilárd, a kommunizmus építése a szovjet csapatok jelenléte nélkül is biztosított. Hruscsov az általános enyhülési légkörben 1955. november 7-én bejelentette, hogy hozzájárul a szovjet csapatok Romániából történő kivonásához, a román vezetés pedig a társadalommal szemben feszültségoldó gesztusokat tett, s ezek következtében, állapítja meg Stefano Bottom, az 1956-os év az 1948-61/62 közötti időszak legenyhébb éve lett. Több tízezer deportáltat hazaengedtek, az év elején átszervezték és részben leépítették a Belügyminisztériumot, az ügynökök közel felét dekonspirálták, kiszorított akadémikusokat, költőket rehabilitáltak (Goga, Arghezi). 1956 februárjában rendezték Moszkvában a XX. kongresszust, ahol részt vett a román pártvezetés, de hazatérve nem gyakorol önkritikát, Gh.-Dej úgy értelmezte a hallottakat, hogy 52-ben Románia már leszámolt a helyi sztálinizmussal. Ennek ellenére a legfelsőbb vezetésben elbizonytalanodás észlelhető, megerősödik a Miron Constantinescu-féle toleránsabb vonal. Miron Constantinescu számon kéri a sztálinizáció fölszámolását - a PB-ülés rövidített jegyzőkönyve olvasható a kötetben. Az elbizonytalanodáshoz hozzájárul, hogy a gazdaságban, a közellátásban súlyos nehézségek jelentkeznek (kenyérhiány), a pillanatnyi megrendülést észlelve elsősorban a magyar kisebbség elitje mozdul meg, a progresszív nemzeti hagyományok támogatását célul tűzve, és ebben a kérdésben a nemzetiség politikai elitje is fölsorakozik. Az ideológiai enyhület része, hogy júniusban határozat születik, hogy az IMSZ (a román KISZ) mellett, de annak felügyeletével a diákok hozzanak létre diákszervezeteket - ezek szervezésére szeptemberben és októberben kerül sor. Engedmények történnek a magyar kulturális hagyományok ápolása terén is, ennek keretében például júniusban Bányai László, a Bolyai Egyetem rektora megbízza Dávid Gyula, Varró János és Lakó Elemér aspiránsokat, hogy a Házsongárdi temető sírjait vegyék gondozásukba. (Később mindezek a vádak alapjait képezik.) A befagyott magyar-román kapcsolatok is olvadnak, augusztus 15-én engedélyezik a vízummentes határátlépést, mintegy kétezren utaznak Magyarországra, egyetemi oktatók, kutatók (köztük Dávid Gyula, Varró János), diákok, illetve keresnek tudományos, szakmai és személyes kapcsolatokat, illetve támogatókat a magyarság helyzetének megoldásához (Dobai István, Varga László) - ezek a magyarországi utak is rendszerellenes vádakká válnak utóbb. De ekkor még intézményi szinten is megindul a kapcsolatkeresés. Áprilisban népes debreceni egyetemi küldöttség látogat a kolozsvári egyetemre, nyáron Pándi Pál hosszabb romániai útja során Erdélyben is megfordul, tapasztalatairól szeptember 9-én a Szabad Népben számol be (az inkriminált cikket Az őszinteség két napja című kötet közli), melyben megemlíti a magyarság sérelmeit is (nyelvhasználat). A cikkből diplomáciai bonyodalom támad (a dokumentumkötetben az ügyet tárgyaló PB-ülés jegyzőkönyve olvasható). Augusztusban Dienes Andrásék helyszíni szemle alapján bizonyítottnak látják, hogy Petőfi a Segesvár melletti Ispánkútnál esett el, október 6-án a határmenti magyarországi településekből számos diák vesz részt az aradi megemlékezéseken, a hónap közepén Illyés Gyula és Tamási Áron Erdélybe látogat. Októberben mindenütt diákgyűléseket tartanak, az általánosan aktív, megpezsdült hónapok egyik eredménye, hogy a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen október 23-án másnapra diákgyűlést hirdetnek, hogy a maguk szolid reformjavaslatait megfogalmazzák. A másnapi, Mátyásházban tartott gyűlésen mintegy kétszázan vesznek részt, köztük számos provokátor is, a riasztott belügyesek körülveszik az épületet, a fő szervezőket, Balázs József IMSZ-titkárt,

113