Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

dűlőin) évtizedeken át (Nemzetőr, Fáklyaláng - Az Október 23. Mozgalom Folyóirata a magyar egység szolgálatában, New York stb.). Szalay rajzsorozata lassan az 1956-os forradalom legismertebb és legtöbbet idézett (reprodukált) képzőművészeti kifejezőjévé, rajzi megjelenítőjévé vált. Éppen emblematikus jelentősége, a forradalmat adekvátan, nagy művészi hitelességgel megidéző jellege miatt tervezhette újra megjelentetni az egész sorozatot Krassó György a forradalom 30. évfordulójára („Magyar Október" Szabadsajtó Szamizdatkiadó).

Forradalomrajz-sorozata először az amerikai földrészen, majd lassan Nyugat- Európában is egyre ismertebb, használtabb és hivatkozottabb lett. Magyarországon a forradalmat „ellenforradalommá" degradálni akaró Kádár-rezsim képzőművészeti legitimációja fontos eszközeként rendezték meg a Magyar forradalmi képzőművészet című kiállítást 1959-ben,72 amelyen szerepelt négy Szalay-rajz. Közülük az egyik, a Kivégzés 1940-nek az előzménye, a Kivégzés. Ez az 1940-es évek agresszióját jelenítette meg abban a magyar forradalminak deklarált fölfogásban, amely előzményeként a Tanácsköztársaság és a Szocialista Képzőművészek Csoportja kommunista elkötelezettségű alkotóinak a műveit állította piedesztál- ra. A magyar képzőművészek a fasizmus ellen című kiállításba is így válogattak be öt Szalay-rajzot (Magyar Nemzeti Galéria, 1965). Ugyanezen közben Szalay valóban magyar forradalmi 1956-os rajzsorozata itthon tiltott, megismerhetetlen, terjeszt- hetetlen volt, mivel a forradalom emlékét idézte föl.

Jorge Romero Brest szerint (1958) Szalay emelte „a legmaradandóbb művészi emléket a magyar forradalomnak". 56-os rajzgyűjteménye, műkollekciója „egy univerzális állítás az Emberiség harcáról, amit a Szabadságért és a Méltóságért vív" (B. R Pritchard, 1961).

A 20. századi történelem lüktetéséhez legközvetlenebbül kötődő '56-os Szalay- rajzokba a második világháborúból, a Don-kanyarból is sodródtak apokaliptikus élmények. Ám 1956-os művei oly szervesen, lélekkel télién összeforrtak a forradalom szellemével, hogy voltak olyanok, akik az átélt valós élményeik, pesti események konkrét szereplőit — esetenként önmagukat - vélték viszontlátni, azonosítani a figurákban. Pedig a rajzokban nem történelmi vagy dokumentarista pontosság, hanem valamiféle belső hűség, a nagyfokú érzelmi azonosulás szívhangjai, az együttérzés lüktető döbbeneté válik érzékelhetővé. Szalays paradoxonnal: ő akkor Argentínában, Buenos Airesben lakott, de Magyarországon élt - együtt a forradalommal. Ám éppen e rajzok keserűséget is okoztak számára: „Argentínai nyugalmunkat és reményeinket megzavarta az 1956-os magyar forradalom. Szülőhazám tragédiáját mélyen átéreztem, és magaménak vallottam, ami kihívta a baloldali argentin értelmiség gyűlöletét. Második hazánk elhagyására kényszerítettek minket, s hogy találjunk egy harmadikat, New Yorkba jöttünk." (Szalay Lajos, 1960 körül)

Kényszerű Odüsszeuszként újra hajóra száll családjával együtt, és az Egyesült Államokban, New Yorkban telepednek le, s ezzel utolsó alkotói periódusa kezdődik, amely valójában megkésett, ám végleges hazatelepedéséig tart (1960-1988).

72 Magyar forradalmi művészet. Bev.: Pogány Ö. Gábor. Műcsarnok, 1957. Katalógus. Bp. 1957. VII. terem 10., 11., 35., 36. A kiállítást Moszkvában és Bukarestben is bemutatták. Ez utóbbi sajtóvisszhangjából lásd Banner Zoltán: Forradalmi magyar képzőművészet. Utunk (Kolozsvár). 1958. XIII. évf., 43. sz. okt. 30. 9.

64