Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Tandori Dezső: Pontversek (versciklus)

A lét tülekszik.

Nyüvön nyüvekszik. Fogytán-nőttén egyezik. Napfelkelő tény.

Napnyugovó kény.

Cserélhető mindegyik.

Csak szó, csak okság.

A szavatosság.

Szavunk tolt, szavunk húzott. Üres hengerben.

Szín-fagy tengerben.

Az úszó rég elúszott.

Régi csarnokban, ldőm-romokban.

Csak a kampókon-húsok. Hírem sehonnan.

Járni dologban?

Értelmén már nem tudok.

Térj be már, vándor.

Szól éh-homából.

Ha van ilyen korcsmárlóm. Szomjad nem bírod.

S én éhenhalok.

Válunk egymásba-váltón.

Mint minden válás. Egymássáválás. Részvilág-egészvilág. Utópróbája.

Mire, kiállta.

Megállta. Cél nincs. Kivált.

Lélek körében.

Kihaló érdem.

Marad a gondolkozás.

Nem lélekfojtva.

Nem lelket-oldva.

Csak szomja-oltása más.

Karzat a lélek.

Körül körébed.

Érdemleg-e. Jussod-e.

7