Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Pataki Ferenc: A rendszerváltás fénye és árnyéka
társadalom viszont egyre ingerültebben firtatta az idevágó kérdéseket, ám mindeddig hasztalan. Ez az állapot nem pénzügytechnikai okok miatt sajnálatos, hanem azért, mert a társadalmi közerkölcs állapota és a korrupció elleni verbális hadjárat hitele sínyli meg. Hiszen minden - valamennyire is érdeklődő - honpolgár érti és tudja, mi a valóságos helyzet. Ám az érintettek úgy tesznek, mintha mi sem történnék, s rendre kifogástalanul „elszámolnak" a legálissá szépített kiadásaikkal. Pedig itt rejtezik az intézményes közéleti szemforgatás és a pártkassza javát szolgáló korrupció táptalaja. Ha valójában mindenki tudja, hogy sokak által támogatott látszatok fedik el a valóságot, akkor a politikában és egyebütt is elkerülhetetlenül megtelepszik a hipokrízis. A szó és a látható viselkedés, a szándék és a gondolat álcája lesz. Ennek levét isszuk a cigánykérdés kezelésében, az egészségügyi magánosítás kalandjaiban és jó néhány más közpolitikái kérdésben. A rendszerváltás sokak reményeiben úgy jelent meg, mint újfajta, egyenes és tiszta közéleti-politikai stílus kiindulópontja és serkentője. Bizakodtak a türelmes-érvelő, tárgyszerű dialógusok térhódításában, az indulat vezérelte gyűlölködés eltűntében, a demokratikus testületek kollektív eszességében. Hinni akarták, hogy nyoma sem marad a lebontott rendszer legvisszatetszőbb közéleti vonásainak: a hatalmi arroganciának, a kierőszakolt egyvé- leményűségnek, a szemforgató látszatoknak, a demoralizáló és óvatoskodó öncenzúrának és társaiknak. Ezért oly lehangoló felfedezni a folytonosságot e tünetek és a mai közélet egyes fejleményei között. Igazolódni látszik: „a holt fogságában tartja az élőt". Elegendő a hajdani „népítéletek" és a mai utcai antiparlamentáris radikalizmus hasonló vonásaira, az érzelmileg túlfűtött, gyűlöletkeltő politizálásra, a párbeszéd-képtelenségre, a növekvő félelmekre és egzisztenciális szorongásra utalni. A rendszerváltás táján - részben Koestler hozzáférhetővé vált írásai nyomán - éles elméjű és jogos bírálatok érték a bolsevik taktika egyik meghatározónak vélt, kölcsönzött elvét: „a cél szentesíti az eszközt" eszméjét. A cél valójában „mindenféle eszközt" szentesített, amelyről kijelenthető volt, hogy tisztán taktikai megfontolásokból hasznosnak ígérkezik. Manapság olyan benyomásunk támadhat, hogy az új érvényes jelszó: „a siker szentesíti az eszközt". Sikeren pedig kizárólag a szavazatmaximálásban testet öltő tömegbefolyásolást és ezáltal a hatalom birtoklását (vagy a benne való részesedést) kell értenünk. Az utómodem tömegpolitika logikája ezért kezdett hasonlítani a rekláméhoz: csakis az a fontos, hogy a kiszemelt vásárló „megvegye a terméket". Evégett pedig minden olyan eszköz latba vethető, amely ráveheti az állampolgárt a „vásárlásra". Olykor nem könnyű megvonni a határvonalat a politikában az ötletes agyafúrtság és a hazug manipuláció között. Egy-egy konkrét eset láttán eltűnődhetnénk, hogy vajon ügyes, leleményes és erkölcsileg sem kifogásolható fondorlat zajlik-e a szemünk előtt, vagy pedig méltatlan, olykor egyenesen alvilági eszközök alkalmazása (titkos lehallgatások divathulláma, lopott anyagok célzatos felhasználása, tudatos megtévesztések és hamis látszatkeltések, kampány trükkök). Ilyen ügyekben meglehetősen ingatagok a határok és vitathatóak a megítélési mércék. Ezért azután akaratlanul is a siker lesz az elbírálás kritériuma. Hosszan tűnődhetnénk afelett, hogy midőn a trójai faló ötlete megfogant a várost ostromló görögök fejében, ez vajon remek lelemény volt-e, amely máig példaként szolgálhat, vagy pedig gyalázatos, erkölcstelen félrevezetés. A talány nehezen eldönthető, de a benne foglalt dilemma latolgatása ma is felettébb tanulságos lehet a politikusok számára. A rendszerváltáskor közegyetértés született arra nézve, hogy a szakszerű közszolgálat funkcióit, vagyis a szakértelmiségi-szakértői szerepeket határozottan el kell választani a közvetlenül politikai-hatalmi posztoktól (miniszter, politikai államtitkár és néhány más - velük szorosan összekapcsolódó - tisztség). Ennek kinyilvánítása főképpen a jövő demokratikus fejlődését elővételezte, hiszen maga a fordulat - érthető módon - tömeges 201
