Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Tandori Dezső: Század-szépírás (2008)

volna venni. Aztán házak épültek... melyek mára korszerűtlenek stb. Ezeket a századbéli változásokat én nem tudom követni, ismétlem, értelmezni. A művészet, még: a huszadik században jött el a felvállalt absztrakció kora. Hatalmas előrelejtés (emelkedés). Lejtés, mert a primer művészeti anyagok helyett a civilizációs anyagok is „ bejöttek", sőt elég egy partvisnyelet a falnak támasztani, már az művészet... a tévét így-úgy forgatni, művészet... sőt, a csiricsárénak bizonyult másodlagos színesség ma szuper érték a tízes-húszas évekből... Az arcképfestészet állítólagos újdonságai, az erotika kacskaringói... tetszetősségektől hemzsegő piac uralkodik mindenfélével a ... micsodán is? A piac, hogy az micsoda is, uralkodik a micsodán, ami micsoda is? (Karinthy)

Közbevetés, még Karinthy. O, Karinthy Frigyes kezdte a legdöbbentőbben feldolgozni a századot, a huszadikat. Olvassuk el verseit! Kosztolányi lett mára mégis az evidens nagyság, az a Kosztolányi, aki esetleg a szív-értelem-elitség kommerszének is nevezhető. (Borzalmat mondtam, mert mi akkor Márai etc.?) De Karinthy! Az ismert mondásból, hogy „Kevesebb - több lett volna", én Karinthy Frigyes nyomán, hatására faragtam ezt (a minden fejlődést, minden százados megújulást fanyarul tekintő mondásomat):

TÖBB - KEVESEBB LETT VOLNA.

Persze, semmi értelme. Mert szituált mondás. Feltételezi, hogy ilyesmiről szól: Newton: nyugalmi állapottal, egyenes vonalú egyenletes mozgással is lett volna azért ez-az. Több-kevesebb. Jó, hallom az ellenérvet, de akkor ülj fel, TD, az éjjelire, aztán reggel ott vagy, úton Bécsbe vagy Egerbe. Jó, de a penicillin... ne lenne? Az „atom"? Vallj színt Hirosimával stb. kapcsolatban. Kedves TD, mit értesz Amerikából? Mit tudsz a ma oly centrális szerepű gazdasági válságról? Amit vásárcsarnokod környékén mondanak? Vagy a német utcanép, igen, hogy ők aztán ugyanúgy vásárolnak, meg hogy jó duma ez a válság sok mindenre, jó köpeny, lepel stb. Az emberek a korábbi századokban nem mondtak-beszéltek mindenfélét összevissza? Feltétlenül a tévé-rádió, a kereskedelmi médiumok sora kényeztette el őket, tette elbizakodottá, igen, hogy - igaz, bazi nagy gépek segítségével, de - nyakig sárosán is megmondják, ők aztán meg, kit kell igazolni a Fradiba, a Liverpoolba... két pénz hány pénz, melyik káposzta a más-káposzta... a század tette veszettül elbizakodottá „az embert"? Hát a gulágok? A náci megsemmisítő táborok? Hát II. Vilmos, hogy foglyot nekem aztán ne ejtsetek!?

Csak listázom, mi mindenről kellene (kellett volna, végül) írnom: az állatok mindmáig meg nem oldott kérdése („állati soruk", de a végtelenségig). Csatlakozik ehhez: a kérdések meg nem oldott kérdése... mert persze, hogy az emberiség egyelőre mintha nem is bírhatna másképp bánni az állatokkal. S nem mondható, hogy amíg az emberiség az állatokkal így bánik, szinte elképzelhető az a felfogás is, hogy az emberiség önmagától mindent megérdemel. Hát a megsemmisítő táborok? Bombázások? Nem folytatom. Nem. Az emberiségnek önmagával és az állatokkal is emberibben kéne bánnia. Micsoda közhely. Ki ne tudná. A század nagy kérdései tehát közhelyszerűek? Nem méltó témák író tollára, gépbillentyűjére? Ez sem mondható. Tehát?

A technikai terjesztés bővülése (mértéktelen mérhetetlensége) folytán nemcsak a „tömegek" szemtelenedtek el (szellemtelenül is), hanem a szellem is

168