Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Saját idő (Előszó A kettézárt falu német kiadásához)

A szeptember 10-i határnyitás azonban nem jött össze. Elkezdődött a halogatás, mindent hallgatás övezett, nem lehetett tudni semmit. És teljesen váratlanul, 2005. december 21-én nyilvánosságra hozták, hogy karácsony előtt egy nappal, december 23-án reggel megnyitják az átkelőt.

A történet a kelet-közép-európai kisállamok, győztesek és álgyőztesek kissze- rűségének hatalmas méreteiről beszél. A földkerekség 1. számú hiperhatalmánál kell előszobázni azért, hogy egy minden stratégiai jelentőség nélküli kis falunak megkönnyítsék az életét. Ukrajna pedig hiába olyan nagy, ebben az ügyben csupán egy óriás kisállam, semmi több.

Reggel nyolctól este nyolcig, napi tizenkét órát tart nyitva az Európai Unió szelmenci határa. De az abszurd birodalmában semmi se úgy sikerül, ahogy azt a messzi hivatalok lehúzott redőnyei mögött elgondolják. Kisszelmencen Kijev szerint jár az óra. Amikor ott reggel nyolcat mutat a kijelző, a nagyszelmenci harang még csak hetet kongat. Hiába szabadult ki a mi emberünk lélegzetvételnyi időre a kihallgatásról! Ukrajnából már kijöhetett, de Szlovákiába még nem mehetett be. Este pedig ugyanígy, csak fordítva. Emiatt a napi tizenkét óra nyitva tartás tízre csökkent. Aztán nagy nehezen összeigazították óráikat a hatóságok: megszületett a szelmenci idő.

Ez a különös idő újabb abszurditásokat hoz nekünk. Kisszelmencről vízum kell Nagyszelmencre. Mind a Szlovákiába, mind a Magyarországra szóló vízum a schengeni egyezmény életbe lépéséig, 2007 karácsonyáig ingyenes volt. A kisszelmenci magyarok szívesebben váltottak magyar vízumot, mert fél évig volt érvényes, és több alkalomra szólt. A szlovák vízummal csak egyszer lehetett Nagyszelmencre átmenni, viszont a vékonyka, harminckét oldalas ukrán útlevélben egy egész oldalt elfoglalt. Az útlevél pedig drága: egy szerényebb havi fizetés összegét is elkérik érte - egy olyan vidéken, ahol nyolcvan-kilencven százalékos a munkanélküliség. Úgyhogy a kisszelmenci magyarok 2007 novemberében még magyar vízummal látogattak Ukrajnából Szlovákiába, nagyszelmenci rokonaikhoz. A hatóságok azonban hoztak egy olyan szabályt, hogy a magyar vízum Szlovákiában tranzitvízum: a kisszelmenci magyarokat, miután átsétáltak a gyalogos határátkelőn, a nagyszelmenci önkormányzat díjtalanul elszállította olyan ötven-hatvan kilométerrel odébb, a szlovák-magyar határra, ahol az egyik magyar kisváros, Sátoraljaújhely szélén „betranzitáltak" Magyarországra, a határ magyarországi oldalán sétáltak egy fél órát, majd visszamentek a határ szlovákiai oldalára. Útlevelükbe begyűjtötték a szükséges bélyegzőket, és már röpülhetett is a busz vissza oda, ahonnan elindult velük. Dél is elmúlt a ki-bejárkálással, fél nap maradt a rokonokra. Aki nem „tranzitált", annak súlyos pénzbüntetésre kellett számítania.

Miféle újabb abszurd eseményekkel folytatja Szelmenc történetét a jövő?

Ezt egyelőre nem láthatjuk.

A közúti és vasúti közlekedésben, teherszállításban arra számítanak, hogy az Európai Uniónak Ukrajna határán lesznek a legnagyobb nehézségei. Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában 2007 végén egy időben lépett életbe a schengeni egyezmény. Kárpátalja mindhárom országgal határos, és szoros kapcsolatokat ápol velük. Megoldás lehetne, ha helyreállítanák a kishatár147