Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Ö. Kovács József: Kinek a történelme? (Jelenkortörténeti szövegtöredékek és társadalmi önismeret)
Marosán a rendőrségi bűnözési gyakorlatot a következőképpen kommentálta: „Itt van a Belügyminisztérium területén 1958-ban a fegyelmi kimutatás. 13450fegyelmi történt itt ezen a területen. Nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről. Mert a maguk munkájának negatív vonása élesen itt ugrik ki. A politikai nyomozó osztálynál 580 fő, a rendőrségnél 6800 fő, a karhatalomnál 2300, a kisebb számokat nem mondom, a büntetésvégrehajtásnál 1300, a tűzoltóknál 892, a légoltalomnál 600, vegyes szervek 813, internálótábor 41, fegyelmi helyzet megoszlása és súlyosabb események. Fegyelmi elbocsátás 638, bűncselekmény miatt vádemelés 326, ittasság, botrányos viselkedés 3000, korrupció 205, különböző szolgálati vétségek: 6000. Párttagság megoszlás szerint ez úgy néz ki kérem, hogy 6748 párttag. 1762 kiszista. Ebből a rendőrség 6817, 326-ot átadott katonai bíróságnak, 924 KISZ, 50%-a párttag. 20-22 ember lett öngyilkos. Álljunk meg itt egy pillanatra. [...] Nézzék kérem, nem tetszik nekem az, hogy tud egy részeg rendőr bevinni egy részeg embert. Nem beszélek arról, hogy ez karhatalmi vagy erőszakos vagy nem erőszakos cselekedet. Azt az egyet tudom, hogy kegyed nem járhat az utcán részegen. Maga nyilvánosan nem rúghat be, mert én sem teszem. Egyébként azok közé az emberek közé tartozom, maguk tudják, aki nem fog soha ebben az országban antialkoholista propagandát folytatni. De bocsánatot kérek, hát valakinek tisztában kell lenni azzal, hogy, és itt van a hangsúly, hol kezdhet ki bennünket az ellenség. Politikánkban? Nem. Eredményeinkben? Nem. Csak emberi morális magatartásunkban."16 A terror alkalmazóinak belső feszültsége, az identitásformák szétesettsége és patológiája, amit hivatalosan fluktuációként tartottak számon, a rendőrségi miliőkben is az egyik meghatározó tényező volt. A fenti „statisztikán" túl ezt az állítást a következő adatsorral lehet igazolni: 1960 közepén a közrendvédelmi állomány (11652) 759 helye betöltetlen volt, ez a hiány Budapesten 12,3%, Veszprém megyében 10% volt. A tiszti beosztottak igen magas arányú, „hivatali hatalommal való visszaélés" és „bántalmazás” miatti fenyítettsége több mint 40%-kal csökkent, ami önmagában is a fizikai erőszak-alkalmazás elterjedtségére utalt. Amit viszont továbbra sem tudtak visszaszorítani, az a rendőrök alkoholizálása, valamint a növekvő öngyilkosság volt.17 A rendőrségi látómezőben, szakzsargonban a civilek világa, akikhez ők is számos módon odatartoztak, „tömegkapcsolatként" jelent meg. 1958-hoz képest különösen megemelkedett a „büntetőeljárás" mellőzésével alkalmazott „egyéb intézkedések" aránya. Ez nyilvánvalóan az 56 utáni megtorlás új feladatához, a kollektivizáláshoz kapcsolódott. 1960-ban Hajdú-Bihar megyében 1958-hoz képest 70%-os növekedést (konkrétan 3934 eset) jelentettek. Itt tehát arról volt szó, hogy tömegesen alkalmazták a „fegyelmi, szabálysértési, ill. egyéb intézkedéseket", amelyek a tömeges társadalmi reakcióváltást is jelzik. A „közös " javakból való kisebb-nagyobb lopások a korábbi „szegény-gazdag" ellentétpárhoz kötődően egyfajta „új morális ökonómia" kiteljesedését jelentették. A beszámoló szerint a rendőrségi brutalitások továbbra is gyakoriak voltak: „A legsúlyosabb probléma, hogy a bántalmazás, a hivatali hatalommal való visszaélés, mint a tömegeket leginkább eltávolító törvény- sértések az elmúlt évben nem csökkentek, bár ezek ellen a pártszervekkel együtt nagymérvű politikai küzdelmet folytattunk. Az összes fegyelemsértések közül bántalmazásért és hivatali hatalommal való visszaélésért 40 főt kellett felelősségre vonni. A bántalmazások száma azért nem csökkent, mert egyes vezető elvtársaknál vezetésbeli hibák - nem voltak elég következetesek, más volt a hivatalos állásfoglalás és más a magánbeszélgetés során kialakult álláspont, másrészt szemléletbeli hibák, 16 Uo. 17 „Ebben a fél évben 8 rendőr követett el öngyilkosságot, szemben a múlt év azonos időszakának 1 esetével. A fél év folyamán Budapesten, Csongrád, Szolnok, Baranya, Fejér, Nógrád és Komárom megyében történtek öngyilkosságok. Az öngyilkosságok minden esetben erkölcstelenséggel, italozással, rendezetlen családi körülményekkel voltak kapcsolatban." Uo. A BM és szerveinek tevékenysége az 1960. évben, 1960. júl. 14. 133
