Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Sutarski, Konrad - Szenyán Erzsébet: Katyń

mert maholnap vége ennek a félévszázadnak s én továbbra sem tudom hol rejtőzik sírotok

Talán egy gondos történész lép majd a színre...- mért is ne lépne - hogy Kelet sötét stációit- Sztarobjelszkot Osztaskovót és Kozielszket - Odaírja a szenvedés és a borzalom ismerős tájai mellé

De én már most akarom tudni Hova kell majd elutaznom

gyertyát gyújtani

halottak napján

Ez és a korábban idézett vers is csak 1988-ban láthatott napvilágot, megjegyzem, hogy ez volt a két első, katyni témájú irodalmi alkotás, amely Lengyel- országban nyilvánosan, az országos sajtóban megjelent. (Magyarra ezt a verset is Csoóri Sándor fordította).

Az igazságot nemcsak a lengyelek kutatták. A szovjet birodalom lakosai is igyekeztek hozzáférni: történészek (például Natalia Lebegyeva) vagy igen nagymértékben a nyolcvanas évek második felében alakult társadalmi mozgalom, a Memorial, amely céljául tűzte a sztálini rendszer bűntetteinek fölfedését és dokumentálását. A lengyel ügy szempontjából különösen nagy jelentőségű volt az, hogy 1988-ban létrejött a Memorial lengyel szekciója, hiszen ez járult hozzá a sztarobelszki és osztaskovi foglyok sorsának gyorsabb felderítéséhez. Az új hírek elsősorban 1990 májusában-júniusában jutottak el Lengyelországba, és egyebek között addig néma tanúk szájából, valamint a KGB (az NKVD jogutódja) körzeti bizottságaitól származtak. Segítségükkel lehetett az ötven évvel korábbi eseményeket rekonstruálni.

A sztarobelszki foglyokat vasúton elszállították Harkovba, és ott lőtték agyon őket az NKVD körzeti székházának pincéjében. A holttesteket az NKVD Harkov melletti, erdő borította üdülőterületein, Pjatyihatki falu közelében temették tömegsírokba.

„Én, Ivan Ivanovics Dvornyicsenko... sofőrként dolgoztam... Garázsunk a Puskin utca 41. alatt volt. Szemben az NKVD garázsa. Gyakran beszélgettem az ott dolgozó sofőrökkel. Különösen az egyikkel, akit Olekszijnek hívtak. Harmincéves volt és már teljesen ősz. Közvetlenül a háború előtt (1941-ben) Olekszij mesélte nekem, hogy a pjatyihatki erdőbe szállította az agyonlőttek testét. Az embereket az NKVD Csernisevszkij utcai épületében ölték meg, Olekszij oda vezette be a teherautót. A hullákat halomba rakták és ponyvával leterítették. Az agyonlőttek között sok volt a lengyel katona.

...A különböző tulajdonságú talajrétegek - homok, tőzeg, feketefóld - összeforgatása következtében az évek múlásával, a víz és a hőmérséklet-változások hatására, a rétegek elmozdulnak, a főid felszínre hozza azt, amit egykor a mélyébe akartak rejteni. A céltudatos és skrupulózus NKVD annak idején elhanyagolta a talajvizsgálatot, és a föld most

84