Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Sutarski, Konrad - Szenyán Erzsébet: Katyń
A táborok felügyeletét az NKVD látta el, mindegyiket ugyanakkor, 1940. április eleje és május közepe között számolták fel. Ez után az időpont után a foglyoknak nyomuk veszett. Közülük csak nem egészen négyszázötven személy menekült meg, akiket az odaszállítás előtt (egy esetben szállítás közben) elszakítottak nyomorult társaiktól. Azokról, akiknek nyomuk veszett, csak annyi volt tudható, hogy Kozelszkből a Szmolenszk melletti Gnyezdovo vasútállomásra vitték, itt a vagonokból rabomobilokba szállították át, és ezekben vitték tovább őket. A sztarobelszki foglyokat illetően csupán közvetett nyomok utalnak arra, hogy Harkov irányába vitték őket. Ismeretlen volt az osztaskovi tábor foglyainak útvonala. 1941-ben, miután a németek megtámadták a Szovjetuniót, és a szovjet birodalom a nyugati szövetségesek oldalára állt, az emigrációs lengyel kormány a szovjet szervekkel megállapodást írt alá, hogy a Szovjetunióban az ott fogolyként tartott vagy egyáltalán az országban tartózkodó lengyelekből lengyel hadsereget hoznak létre. A sok ezer eltűnt lengyel tiszt keresgélése, valamint az ügyben kezdeményezett, a legfelső szovjet szerveknek és vezetőknek föltett kérdések, a lengyel kormány ismételt intervenciói mind eredménytelenek maradtak. Csak a német rádió nyújtott két évvel később váratlan választ, amikor 1943. április 13-án világgá röpítette a közleményt, amely szerint a hitleri csapatok által 1941- ben elfoglalt Szmolenszk környékén lengyel tisztek tömegsírjaira bukkantak. A sírok Gnyezdovo vasútállomás közelében, a katyni erdőben lelhetők fel. A közlemény szerint a tömegmészárlást a bolsevikok követték el. Két nappal később a Szovjetunió válaszul közzétette saját - a németekével ellentétes - közleményét, amely viszont a hitleristákat nevezte a gyilkosság elkövetőinek. Ebben a helyzetben a lengyel kormány kérte a Nemzetközi Vöröskereszt bizottságának összehívását. A Szovjetunió ehhez nem adta beleegyezését, egyúttal megszakította a lengyelekkel a diplomáciai kapcsolatokat. A sírok feltárására és a holttestek vizsgálatára végül is - 1943 áprilisa-júniusa során - német felügyelettel került sor, ám három, egymástól független bizottság részvételével. Ezek egyike a Nemzetközi Orvosi Bizottság volt, amelyben számos európai ország tudósai vettek részt, köztük Orsós Ferenc professzor, a törvényszéki és kriminalisztikai kórbonctan magyar specialistája. A vizsgálatokban közreműködött a lengyel Vöröskereszt bizottsága is, amelynek tagjai között - illegálisan - ott voltak a földalatti Honi Hadsereg (a németek ellen harcoló partizánhadsereg) képviselői. A vizsgálatok központi problémája a legyilkoltak halálának időpontja volt. Miután a német csapatok 1941 júliusában hatoltak Szmolenszk körzetébe, a halál korábbi időpontja a szovjeteket, későbbi időpontja a németeket vádolná. A három bizottság, egymástól függetlenül, különböző eredetű dokumentumok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a mészárlást 1940 tavaszán az NKVD követte el. A németek visszaverése után a szovjet hatóságok azonnal, még 1943 szeptemberében, létrehozták saját különleges bizottságukat, amelyet vezetőjéről Burgyenko Bizottságnak neveznek. Ez a bizottság a katyni tömegmészárlás bűnét a németekre hárította, ám anélkül, hogy bármilyen dokumentumot bemutatott volna. 80
