Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - György Péter: A Lenin-emlékmű Londonban

városi emlékezet kutatójánál több embert érdekelne. A Kádár-rendszer fénykorában, az amnézia mélypontján is láttam állni, nem is különösebben idős embereket a Rózsák terén, s hirtelen megláttam, hogy ők egy temető láthatatlan nyomai között állnak, járnak 1956 tele óta.

így tűnnek el mind a nyomok a terekből. így válnak a falak feliratokká, így törli le, s ír fel új szövegeket az Idő keze ugyanarra a helyre, így íródnak egymásra folyamatosan a térben egy város lapjai. Ezért beszélhetünk városi palimszesztről, ezért tűnik egynek az építészet és a szöveg, architektúra és textúra.

Számtalan Lenin-szobor, emlékmű épült egykor a volt államszocialista államok területén, számosat leromboltak, vagy olyasfajta értelmetlen Disneyworld- ökbe szállítottak, mint a Budapest melletti Szoborpark. Százszámra állnak Lenin- szobrok a volt Szovjetunióban, ahogy érinthetetlennek tűnik a Mauzóleum is. Mégis, talán a legkülönösebb épp a londoni emlékmű sorsa. A tetthely mindig elhagyatott. Egy üresnek tűnő londoni park, mint azt Antonioni Nagyítás című filmjéből megtanulhatta egy nemzedék, mindig kísérteties hely.