Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - György Péter: A Lenin-emlékmű Londonban

ahogy az onnan nem túl távoli Maresfield Gardensben, a szabadságban meghalni Londonba igyekvő Freud mondta volna, aki ugyancsak ebben a városban van eltemetve.

A háború utáni években aztán nemcsak az emlékművet, de az egykor az Intemacionálé hangjai mellett felavatott emléktáblát is felváltotta egy jóval szerényebb és típusmegoldás. A London-szerte látható kék körben olvasható a felirat, miszerint: „Vladimir llych Uljanov LENIN 1860 1924 Founder of the U.S.S.R. Stayed in 1905 at 16 Percy Circus which stood on this site."

Lubetkin épületéről egy Londonban élő, kiváló fiatal építészettörténész barátom, aki végül elkészítette a kék emléktáblát ábrázoló fényképet is, kissé lemondóan annyit említett meg levelében, hogy a Bevin Court amúgy semmi különös, tipikus angol housing block. Én persze hosszú-hosszú évek óta nem láttam a Bevin Court-ot. Az emlékműről is tavaly télen olvastam először, amikor egy orosz avantgárd tanulmányhoz anyagot gyűjtöttem a CEU könyvtárában. A Nádor utcában, Allan monográfiájában láttam azokat a képeket, amelyek 1951-ben készültek, s mint minden hivatalos építészeti fotográfia különösképp alkalmasak arra, hogy annak is jelentést tulajdonítson a néző, aminek aztán az életben nyomát sem látja, átsiklik a szeme.

Amikor lassan harminc évvel ezelőtt G. egy hosszú séta során átmutatott az utca túloldalára, hogy nézd, ott lakott Lenin, akkor talán meg sem álltunk. S persze mit sem tudtunk sem Lubetkinről, sem az emlékműről, amely talán akkor is ott volt eltemetve.

Budapesten élek, s már csak néha jut eszembe, hogy 1945 után hosszú évtizedeken át szovjet emlékmű állt a Vigadó téren, vagy a Csörsz utcában, a játszótér mellett, ahol elég sok időt szerencsétlenkedtem. Akik nálam egy nemzedékkel idősebbek, azok még láthatták a Károlyikertben az 1947-ben ledöntött Prohászka Ottokár-szobrot, amelynek létéről és sorsáról én már csak könyvekből értesültem, éppúgy, mint a Holford Square Lenin- emlékművéről.

A városok terei mind akaratlan emlékművek, minden architektúra textúra egyben: mnemotechnikai eszközök megbonthatatlan sűrű szövetében élnénk. Egyéni adottság, kultúra, életkor, szenvedély kérdése, hogy ki, mikor és mit lát ugyanabban a parkban. Nem nagyon hiszem, hogy London városának Lenin-emlékműve pár urbanistánál, a

75