Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Lengyel András: A modernitás kibontakozása és törései (A magyar kultúra mélyszerkezetének átalakulása a 20. század első felében)

Ezzel a modemitás magyarországi története addigi legnagyobb fordulatához érkezett. Egyik pillanatról a másikra nyilvánvalóvá vált, hogy akármi lesz is a sorsa a közös talpra ugrásnak, valami teljességgel új történet veszi kezdetét.

Az önigazgató szocializmus vagy restauratív prokapitalizmus nagy kérdése a közös eufória közegében immár adva volt.

Jegyzet:

Ez az írás nem irodalomtörténet, s még csak nem is művelődéstörténet. Ha mindenképpen meg kell valahogy határozni, akkor leginkább irodalmi szövegekből és folyamatokból elvont, de a kontextusra figyelő habitus- és gondolkodástörténetként fogható föl. S ilyenként is legföljebb vázlat, vagy még az sem: emlékeztető följegyzések sora egy nagyon bonyolult folyamatról. Irodalmi hivatkozásokkal ellátni részben fölösleges, részben lehetetlen lett volna. Egy-egy mondathoz is cikkek sora lenne megidézendő. így, jobb megoldás híján, a közkeletű történeti és irodalomtörténeti kézikönyvekhez utalom az érdeklődőket, s kivált a korszak immár klasszikusnak számító íróit ajánlom olvasásra. Az, ami a habitusban történt, s ami végső soron az egész processzust mélyen és közvetlenül meghatározta, a jelentékeny írók műveiben fogható meg leginkább, s azok értelmező olvasása teremt hozzájuk perspektívát is.

69