Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Fekete J. József: „A miniatúrákba hágjanak bele a mindennapok” (Műfaji marginalitás Szentkuthy Miklós életművében)
Jonson munkásságáról6 az európai romantizmussal szembeni angol (egyéni) romantika útkeresését taglalja a reneszánsz konvencióval szembeszegülő klasszicizmus modernista sarjadásának burjánzó drámai világában, erkölcs és dogma, élet és morál, tudás és érzelem, tapasztalás és benyomás viszonylagosságának kereszttüzében. A pályatárs Hamvas Béla se maradt érintetlen a nyelv konvencionalitásának felismerésétől, ami egyben az írói alkotás lehetőségének megkérdőjelezését hívta elő belőle is, akárcsak a valóság és a valóság kifejezhetősége feletti tépelődések labirintusába tévedt kortársakból, akár Márai Sándorból, akár Borgesből, gazdag névsorból válogathatnánk. Hamvas a világ ábrázolhatóságának megközelíthetőségét az időskori műalkotások kiváltságának tekintette, amelyekkel szemben minden egyéb jószerével kóklerkedésnek tűnhet. Az írói nyelvvel szemben kimondottan kemény ítéleteket fogalmazott meg: „Az irodalmiság szemfényvesztő és látszólagosan gazdag szóhasználata bonyolult rafinéria eredménye. Az irodalmár tulajdonképpen kontár, éspedig a legveszedelmesebb, a rutinié kontár. Nyelve ízetlen és ízléstelen. Zenéje nincs. Erőszakos, mesterséges, trükkös és nyegle. Az irodalom nem valódi, hanem mű- és ál-szavakkal operál. Ezért hat úgy, mintha stílus lenne, holott a süketnéma jelbeszéd egy faja, mint minden slang és terminológia. Az igazi stílus pedig liturgia. A szó-megdicsőülés az irodalmiságnak csaknem pontos ellentéte. A nyelv félelmetes és forró varázshatalmától való ittasságnak az a tartós állapota ez, amelynek rövid felvillanásait a művészek és a gondolkozók ihletnek vagy sugallatnak nevezik. A szó-mámor a létezésnek egyik legintenzívebb helye. A tudás egyetlen eszköze a szó. A legtöbbet erről a helyről az öreg Herakleitos7 tudja, aki ebben a transzcendens logos-enthuziazmusban élt. Erről az enthuziazmusról szól Origenés8 nagy logos- metafizikájában. Ez az irtózatos heve János evangéliumának, amikor azt mondja: Kezdetben volt a Szó és a Szó Istennél volt és a Szó Isten volt. "9 Ez az áldott, megszentelt, emelkedett állapot, ami előhívja az író szövegteremtő géniuszát, túllép a sematizmuson, stíluson és formán, a nyelv önteremtő aktusként kel életre Hamvas szerint: „Ha az embert a szó-mámor elkapja, felismerhe- tetlenjele van. Ez a mű-kicsapongás. A szenvedélyes munkaláz őrülete, fájdalmas és gyönyörű, kínos és káprázatos, mint együtt a szerelem és a betegség. Mint a szerelem, teles-tele kínzó kéjjel, és mint a betegség, sötét izgalommal. Aki erről a kicsapongásról nem tud és nem akar lemondani, de akinek a fenyegető és bűnös homály kitisztul, az a Logos-Mennyországba érkezik. Ez a létezés egyik legintenzívebb helye. Ez a logos mágikus hatalmának birtoka. Semmi rafinéria. Semmi rutin. Semmi irodalmiság. Nem parazita. Van eset, amikor a logos-extázis olyan, mint az üvöltő dadogás. Hérakleitos10 11 mondja Sibylláról, hogy tagolatlan szavakat nyögött s kiáltott és e szavaknak oly értelme volt, amely évszázadokra szólt. A szó-mámorban az ember mantrákat mond, értelmeket teremt és válságokat old fel és titkos aktus birtokába jut, amely minden rejtett helyet megnyit, minden zárt szívet felold, minden némaságot megszólaltat, minden süketet hallóvá tesz, bénákat és sántákat gyógyít, hegyeket megmozgat, vihart lecsillapít és a vizet borrá változtatja. A logos-enthuziazmus a létezés egyik legintenzívebb helye."11 Szentkuthy Hamvashoz képest földközelibb régiókban gondolkodva kereste a nyelvfilozófia kitágíthatóságának lehetőségét: a matematika, a fizika, a természet- tudományok, illetve az erkölcs-szépség, jóság-szépség, diabolikusság-szépség viszonylagosságának szellemi tartományaiban. Ennek a nyelven belül megközelíthető, de voltakép6 Szentkuthy Miklós: Realitás és irrealitás viszonya Ben Jonson klasszikus naturalizmusában. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp., 1931. 7 Az eredeti szöveg szerinti formában. 8 Az eredeti szöveg szerinti formában. 9 Hamvas Béla: Kései művek melankóliája. Új Symposion, 100. szám, 1973. augusztus, 950. o. 10 Az eredeti szöveg szerinti formában. 11 Hamvas Béla: Kései művek melankóliája. Új Symposion, 100. szám, 1973. augusztus, 950. o. 63
