Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Füzi László: Mozgások, fejlődések, ütközések, átalakulások a huszadik században
Nem írhatok itt részletesen a fasizmusról, a nemzetiszocializmusról és a bol- sevizmusról, így azokról az okokról sem, amelyek a megjelenésükhöz vezettek, sajátos dinamikájú, egymást feltételező és egymást negligáló kapcsolathálójukat sem elemezhetem, azt az akamokságot sem, amellyel vezetőik, sőt maguk a mozgalmak hatalomra jutottak, s nem szólhatok az egyes mozgalmak belső történeteiről, a mozgalmakon belüli csatározásokról, leszámolásokról, megsemmisítésekről, arról sem, hogy hatalomra kerülve az államélet terén milyen erőszakos intézményeket teremtettek meg egészen a különböző táborokig és a népirtásig, s arról sem, hogy a mozgalmakat megteremtő társadalmi és nemzeti feszültségek végső soron az egész világot magával ragadó háborúhoz vezettek. Auschwitz megkerülhetetlen és mindig értelmezendő jelképpé vált. Kertész Imre az Auschwitz-jelenséget a tömegtársadalom létéből vezeti le - ahogy erre a példákat a maga Kertész Imre-szótárában Földényi F. László felsorakoztatja: „Kertész elutasítja azt a közkeletű álláspontot, miszerint Auschwitzra nincsen magyarázat. .. Ahogyan egy interjúban mondja: »A modern tömegtársadalom mélyén ott rejlik Auschwitz lehetősége, mert ennek a társadalomnak az emberét nem kötik vallási értékek és erkölcsi mértékek«". (Kertész a maga sors- és sorstalanság-fogalmát is a totalitárius rendszerek következményeként alakította ki.) A bolsevizmus kialakulására és hatalomra kerülésére próbálnak racionális magyarázatot adni, mondván, hogy az elmaradottságból a felülről erős kézzel gyakorolt hatalom ragadhatta csak ki a hatalmas Oroszországot, s az orosz - tágabban: a keleti - társadalomban volt hagyománya az erőszaknak, a sztálini rendszer működtetése viszont elképzelhetetlen lett volna, ha nem állt volna rendelkezésre a tömeg és az eltorzult forradalmi eszme. Utólag hajlamosak vagyunk a súlyos történelmi események megvalósításában túlzott tudatosságot látni, az igazság viszont az, hogy Lenin gondolkodása és az orosz forradalom mozgása a hatalom megragadásán és megtartásán túl nélkülözte a hosszabb távú célképzeteket. Kiindulópontként adott volt a tömeg és az erőszak, a „szocialista forradalmat" megelőző „forradalmi helyzet" viszont aligha, ezt követően a forradalom pedig már önmagát teremtette, úgy, ahogy a történéseket ma már ismerjük. Újabban felteszik a kérdést, hogy a cári birodalom átalakult volna-e tőkés birodalommá, a történelem azonban ennek a kérdésnek a megválaszolására nem hagyott időt. így minden gazdasági eredmény hatalmas emberi és anyagi áldozatok árán jöhetett csak létre, s ez utólag is megkérdőjelezi az eredményeket. A „forradalom exportálása", valójában a szocialista berendezkedés határainak áthelyezése, ún. szocialista államok létrehozása még ennél is több kérdőjelet rakat ki velünk, hiszen kedvezőbb történelmi körülmények között ezek az államok képesek lehettek volna jóval békésebb és eredményesebb fejlődésre. A tömegek pusztítása terén a második világháború minden korábbit felülmúlt, ráadásként pedig előhívta azt a fegyvert is, amelynek későbbi leszármazottjai már a Föld teljes lakosságának elpusztítását is lehetővé teszik. Az atomfegyver és későbbi utódai a sajátos „huszadik századi" jelenségsorba illeszkednek, az idetartozó jelenségek a közvetlen tapasztalat útján már nem érthetők meg. A század mélypontjai 28
