Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Füzi László: Mozgások, fejlődések, ütközések, átalakulások a huszadik században
a legnagyobb hatást az emberek életére, aztán következett a robbanómotorok feltalálása, s így az autógyártás, majd következett a vegyipar fejlődése. Az így kialakuló tudományos-technikai-gazdasági háttér a lehető legszorosabban meghatározta a huszadik század történetét. Újdonságként jelent meg a tudományostechnikai forradalomnak a gyakorlattal való szinte azonnali összekapcsolódása. Nagy, áttekintő jellegű könyvében Eric Hobsbawm kellő erővel hangsúlyozza a századnak ezt a vonását, „...a tudományosan megalapozott technika már a 19. századi polgári társadalomnak is alapeleme volt, bár a gyakorlatban az emberek nem tudták pontosan, mit is kezdjenek a tudományos elméletek eredményeivel. Legfeljebb az arra alkalmas eredményekből ideológiát csináltak: ez történt Newton felfedezéseivel a 18. században, Darwinéval a 19. században. Az emberi tevékenységek nagy részét azonban továbbra is a gyakorlat, a tapasztalat, a képességek és a józan ész irányította, így csupán a leginkább gyakorlatias technikai újdonságok kezdtek rendszeresen átszivárogni a mindennapokba. Ez volt a helyzet a földművelés, az építés és gyógyászat terén meg a legtöbb olyan tevékenységi körben, melyek az emberek szükségleteit elégítették ki. Valamikor a század utolsó harmadában a helyzet kezdett megváltozni..." Mindazok a tudományos-technikai változások, amelyekről eddig szó volt, sokban segítették számos huszadik századinak tudott jelenség kialakulását, nem egy esetben már a huszadik század előtt. Ha lehet így mondani, a hétköznapiság szintjén számos huszadik századinak tudott jelenség kialakult már a tizenkilencedik század utolsó harmadában. Jacques Barzun, a Hajnaltól alkonyig című, alcíme szerint a nyugati kultúra 500 évét vizsgáló monumentális könyvében hosszú száz oldalakat szentel annak a folyamatnak, amelynek során a „ tizenkilencedik század" átalakult a „huszadik századdá", ezeken a száz oldalakon belül pedig sűrű oldalakon írja le, hogy mit ismert az ember az 1885 és 1905 közötti két évtizedben abból, ami a huszadik század során már szinte körülvette, ismerte a központi fűtést, a cserélhető pengéjű borotvát, az elektromos kenyérpirítót, a varró- és mosogatógépet, az elektromos felvonót, a tárcsás telefonkészüléket, a lyukkártyás nyilvántartó rendszert, a kávéautomatát, a mozgóképet, a sztriptízt, a kiadói reklámot, a plázákat, a telefonlehallgatást, az utazási csekket, a rágógumit, a tömegtermelést és még rengeteg mást. Röviden, mondja Barzun, „ezek voltak azok az évtizedek, amikor a hagyományt felváltotta a kényelem. A csomagolt, konyhakész élelmiszer és a háztartási gépek fölöslegessé tették a háztartási munka jelentős részét, de az életet nem könnyítették meg, sőt nemegyszer újabb terheket is jelentettek. " Leírását olvasva az az érzésünk, hogy mindent ismertek már, még a reggelire való gabonapelyhet is, csak a mi kelet-közép-európai, másnak pedig más égtájhoz kötődő megkésettsége óriási, hisz mindezekhez csak ötven-száz éves késéssel jutottunk-jutottak hozzá (megkésettségünket ebben az esetben nem valamiféle védekezés eredményének tartom, hanem valóban megkésettségnek, egyébként sem kellett volna minden ellen védekezni). A másik érzésünk pedig az, hogy a huszadik század nem is a huszadik század szám szerinti kezdetével kezdődött, hanem jóval korábban, mondjuk, ezekkel az alapozó évtizedekkel, s hogy az új század teljes valójában a tizenkilencedik század második feléből nőtt ki - így akár az ún. „rövid huszadik század" felfogásával is vitába szállhatnánk, ha nem tudnánk, hogy ezzel a kifejezéssel a század meghatározó vonásait tisztán 22
