Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: A 20. század mint emlékezeti „esemény”
tása, hogy eme tudati állapot, koreszme vagy sajátosan 20. századi történeti tudat elsődleges referenciája a holokauszt eseménysora. Ez az a történelmi mozzanat, melynek historizálása, történelemként való szublimálása során teljes mélységében feltárul a 20. század tapasztalatának traumatikus meghatározottsága. Nem ez persze a század első olyan eseménye, amely tömegesen idézett volna elő traumát: az első világháborúhoz köthető ily értelemben a 20. század, amely a trauma jellegű neurózis orvosi (pszichopatalógiai) fogalmának a pszichoanalitikus (tudományos) fogalmát is a napvilágra segítette.22 Az amnézia hatására azonban hosszú ideig egyáltalán nem vettek tudomást az első világháború e téren betöltött úttörő szerepéről. Újabban érlelődött meg csupán a felismerés, hogy a század akkor mutatta meg elsőként igazi arcát. „Az első világháború történetírása nyolcvan éven át nem vett tudomást a nagy háború nyomán keletkezett sebek mélységéről. Fogalmazzunk pontosan: a tömeges halált - nem minden gond nélkül egyébként — valóban számba vették. A veszteséget azonban nem. A gyászt nem. Tulajdonképpen olybá tűnik, mintha az elhunytak számának megállapítása, a korcsoport, év, alakulat szerinti felosztása helyettesíthetné a katasztrófa kiterjedtségének megállapítását. "23 Jelentőségteli és továbbgondolandó megállapítás, melynek megfogalmazói abban marasztalják el az első világháború historiográfiáját, a múlt historizálásában elmélyedő tudományt, hogy nem vetett számot az események morális összefüggésével. Úgy járt el ugyanis a történetírás az első világháború históriáját elbeszélve, mintha egy már tovatűnt múlt hiányát kellene hiányként megjelenítenie. Holott e tevékenységével párhuzamosan soha egy pillanatra sem szünetelt a kollektív emlékezeti munka, amely kezeskedett róla, hogy ne váljék a háború emlékezete halott múlttá. A fronton milliószámra elhaltak családjait foglalkoztató gyászmunka,24 vagy a harcokat túlélők kommunikatív emlékezete mind megany- nyi fontos megnyilatkozása a befejezetlen múlt tudati ébrentartásának 25 Mindezek dacára a holokauszt historizálása nyitotta meg a zsilipeket először az előtt a drámai felismerés előtt, hogy egy ilyen határeseményt, amilyen a náci genocídium,26 nem lehet csak úgy, minden további nélkül beiktatni a múlt szokványos szekvenciális rendjébe, és a múlt történész által megteremtett hiányát jelölve ki számára a jelen dolgai között. A holokauszt valójában akkor is a múlt szüntelen aktualitását, és nem annak jelenbeli hiányát képviseli, amikor pedig nem is beszélnek róla, mint történt a második világháborút követő néhány évtized során. Nem csupán azért marad így életben, mert ha fogyatkozó számban is, itt élnek még közöttünk mindazok, akik tettesként, áldozatként vagy passzív 22 Vö. Erős Ferenc: Lélekgyógyászat a háború szolgálatában - Freud, Ferenczi és a „háborús neurózisok". In: Uő: Trauma és történelem. Szociálpszichológiai és pszichoanalitikus tanulmányok. Jószöveg, Bp„ 2007. 103-120. 23 Stephane Audoin-Rouzeau - Annette Becker: i. m. 137. 24 Uo. 143-176. 25 Vö. Gyáni Gábor: Az első világháború és a paraszti emlékezet. In: Bánkiné Molnár Erzsébet, szerk.: Föld és társadalom. Konferencia a Kiskun Múzeumban. Kiskunfélegyháza, 2007., 227-237. 26 Saul Friedlander: Introduction. In: Uő, ed.: Probing the Limits of Representation. Nazism and the „Final Solution". Harvard University Press, Cambridge, Mass., 1992. 3. 10