Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Bálint Ágnes: Télemakhosz-narratívumok a Németh László-életműben (Az Irgalom születése)
kezébe kapja apja ifjúkori naplóját,35 amelyből megismerheti szülei házaséletének sivárságát, apja helyenként zsarnoki korlátoltságát, anyja kiszolgáltatott helyzetét. Illés Endre találóan jegyzi meg egyik Németh Lászlóhoz írt levelében: Ágnes akkor egyszerre látja apját fiatalnak és öregnek.36 Ágnesnek szembe kell néznie azzal, hogy az az apakép, amit ő gyermekkorából megőrzött, nem tartható fenn. Egyúttal fel kell ismernie, hogy nincs joga ahhoz, hogy elítélje anyját azért, mert végre (mégoly kétes) boldogságra talált egy másik férfi oldalán. A hangsúly ettől kezdve már nem a csalódáson van, hanem a lojalitáskonfliktuson. Melyik szülőnek tartozik tehát hűséggel? Az apjának, akiről kiderült, hogy nem is az az ember, akinek hitte? Vagy az anyjának, aki „elárulta" ugyan a családját, de akinek a boldogsághoz való jogát nem kérdőjelezheti meg? Kell-e egyáltalán ítélnie a szülei dolgában? Ágnes rádöbben arra, hogy nem csak ő nem találja a helyét ebben a családi felfordulásban. Szülei legalább annyira szenvednek, mint ő. A napló segítségével mindketten hétköznapi, igen sérülékeny emberré lesznek Ágnes szemében. A deheroizált szülők immár alkalmasak arra, hogy Ágnes, felhagyva gyermeki játszmáival, egészséges, felnőtt viszonyt alakítson ki velük. Megtanul árnyaltan látni, mérlegelni és nem ítélkezni szülei konfliktusában. Kocsis Rózsa szerint „Némethnek a világból felölelt képe nem volt sem túlságosan tágas, sem népes, de amit megfogott, azt nem engedte el".37 Az éremnek másik oldala is van: úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Télemakhosz-téma, éppen, mert sorsélménye volt, soha nem engedte el az írót. Egész életében azzal küszködött, hogy az élményből fakadó lelki sérüléseit gyógyítsa, és magát az élményt (öngyógyító szándékkal is) kiírja magából. Az ötödik kísérlet sikeresnek bizonyult. Az Irgalom remekmű, nem kell és nem is lehet újraírni. Irodalom Bálint Ágnes (2001): Németh László és a pszichoanalízis. Pszichoterápia, X. évf. 4. 253-261. Bálint Ágnes (2004): Fejezetek Németh László pszichobiográfiájából. PhD-értekezés. Kézirat. Földes Anna: (1970): Édenteremtő, fészekféltő asszonyok. (Interjú Németh Lászlóval) In: Németh László (1980): Utolsó széttekintés. Magvető - Szépirodalmi, Bp. 858-863. Németh Ágnes (1993) (Szerk.): Németh László élete levelekben 1914—1948. Magvető és Szépirodalmi, Bp. Németh Ágnes (2000) (Szerk.): Németh László élete levelekben 1949-97.1—III. Osiris, Bp. Németh József (1932, 1993): Napló (1898-1911). Hét év (1914-1921). Magvető Kiadó, Bp., 1993. Németh László (1970): Beszélgetés Kecskeméten. In: Uő. (1980): Utolsó széttekintés. Magvető - Szépirodalmi, Bp. 867-868. Németh László (1934a): Ember és szerep. In: Uő. (1977): Homályból homályba I. Magvető - Szépirodalmi, Bp. 321-325. 35 Németh József valóban vezetett naplót ifjúkorában. (L. Németh József 1993) A regénybe bekerült részletek a valódi napló részletei. Zseniális írói megoldás, hogy ez a napló jelenti majd a fordulatot. Felmerül a kérdés, hogy maga Németh László mikor ismerte meg édesapja naplóját. A Télemakhosz- narratívumok ismeretében el kell hinnünk, amit Németh László mond, hogy ő csak a negyvenes évek végén olvasta először. 36 Németh Ágnes (2000) 2411. levél 37 Kocsis Rózsa (1982) 515. 92
