Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Bálint Ágnes: Télemakhosz-narratívumok a Németh László-életműben (Az Irgalom születése)
inkább szüksége az apa nyújtotta férfimintára. Hét éven át az anyja szoros ellenőrzése és gondoskodása alatt növekedett, megfosztva attól a lehetőségtől is, hogy megvívja a feléledő Öidipusz-komplexus tudattalan generálta csatáit azzal a férfivel, akihez a leginkább kötődött. Az apa hiánya tehát késleltette a fiú személyiségfejlődését, és arra kényszerítette, hogy kisebb-nagyobb mértékben az anya nyújtotta feminin mintákkal azonosuljon. Hogy ez milyen neurotikus problémákhoz vezetett, arra terjedelmi okok miatt most nem térhetek ki.10 11 A hazaérkező apa azzal a tudattalan reménnyel tölti el a fiút, hogy végre behozhatja a pszichoszexuális fejlődésében mutatkozó lemaradást. Azonosulási mintát vár, egy héroszt, aki nemcsak bepótolja a kimaradt éveket, hanem a maga személyiségének kisugárzásával fiát is éretté teszi - akár irigyelt kortársainál is érettebbé. Ebben a várakozásában kell csalódnia, amikor kiderül, hogy hazatérő apja egyáltalán nem hasonlít egy héroszra, sőt azonosulási mintának is méltatlan. A testileg-lelkileg megtört apa nem lehet rajongásának tárgya, első pillantásra inkább szánalmasnak tűnik. A novella az apjában (és tulajdonképpen a várakozásában) csalódott fiú története. Főhőse Pali, az írónak készülő bölcsészhallgató. Apja visszatérésének hírére öt felvonásos verses drámát ír, Télemakhosz címmel. Ebbe belefoglalja hűségét, odaadását az apja iránt, és éppúgy, mint a homéroszi eposzban, apa és fiú boldogan egymásra talál. Pali nem tud lemondani előzetes, tudattalan várakozásairól, nem vesz tudomást apja állapotáról, és azon igyekszik, hogy mielőbb kicsikarja tőle a számára oly fontos megerősítést, biztatást. Tökéletesre csiszolt írásművét azonnal meg kívánja osztani a fogságból éppen csak hazaért apjával, aki azonban elalszik a felolvasás alatt. Helyenként olyan érzés támad az olvasóban, mintha nem is egy novellát, hanem a Télemakhosz-drámát olvasná. A mű zömét dialógusok alkotják, amelyek önmagukban is kirajzolják a szereplők jellemét, indulatait és egymáshoz való viszonyát. A dialógusok közötti részek sok esetben csak rossz kommentárjai az elhangzottaknak. A többi Télemakhosz-narratívummal összehasonlítva látjuk, hogy ebben a novellában az élménnyel kapcsolatosan gyakorlatilag minden fontos mozzanat megtalálható már, méghozzá igen részletesen. Talán ezért is nem sikerült egy jól formált, később is vállalható novellát alkotni ebből az anyagból, mert túlságosan is sok a részlet, a szereplő, az utalás a család múltjára.11 Ezt a gazdag háttéranyagot csak egy regény tudja befogadni. Az ifjú író azonban nem tud, nem akar szelektálni. Nem akar lemondani egyetlen, akár kínos, akár felesleges részletről sem - ez arról árulkodik, hogy a probléma egészével szeretne végérvényesen szembenézni. A szembenézés során nem kíméli szereplőit: feltárja anyjának titkos viszonyát, jellemhibáit, kibeszéli, hogy egyik nagybátyja (Sándor bácsi) perben áll a rokonokkal, a másik pedig (Kálmán) csak szerény szellemi képességekkel rendelkezik, és indulatosan ostorozza Lackovicsot, anyja udvarlóját. Olyan utalást is elhelyez a novella elején, amit csak ő, illetve közeli hozzátartozói érthetnek, olvasói nem: azt, hogy édesanyjának apja nem a nagypapaként tisztelt és szeretett személy, hanem a híres fényképész, akit a család „keresztpapának" nevez. Ez olyan családi titok, amiről Németh László csak apja hazatérése után értesül - nem is képes kihagyni első Télemakhosz-narratívumából, ahol mintha arra tett volna fogadalmat, hogy a család összes szennyesét kiteregeti. A novella tulajdonképpen Osvátnak készült, annak az apafigurának, aki megfelelni látszott az ifjú Németh László tudattalan elvárásainak, akit méltónak látott arra, hogy azonosulási minta legyen. Neki szól ez a teljes feltárulkozás, közvetett segélykiáltás. 10 Részletesen ld. Bálint (2004). 11 A kutató számára viszont igazi csemege... 86
