Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Sipos Lajos: „Mindig lesz benne felfedeznivaló” (A Babits-recepcióról)
Attila már az év nyarától készült Babits megtámadására. Ez az év, Basch Lóránt szerint „pamfletbacilusokkal" volt megfertőzve (ekkor jelent meg A Toliban Kosztolányi Ady-ellenes írása, a Századokban Szabó Dezső gúnyirata a Halálfiairól), egyfajta éles polarizálódás volt megtapasztalható az Új Idők, a Napkelet, a Petőfi és a Kisfaludy Társaság és Kassák lapjai, meg a Pandora, a Kékmadár és a Szép Szó között. A fiatalokban nőtt az ellenérzés a Nyugatot Móriczcal együtt szerkesztő, a Baumgarten-díjat „osztogató" Babits „túlhatalma” ellen. József Attila később, egy nyugodtabb órában elmondta az idősebb költőnek az írás történetét (azt, hogy Németh Andor és Komlós Aladár [!] megpróbálta lebeszélni a közlésről, Hatvány Lajos és A Toll szerkesztői pedig a közlés mellett kardoskodtak). 1933-ban József Attila azonnal megkapta a kért segélyt, 1934 végén, a kialakult szokást követve, a „nagy"-dijas Füst Milán, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Halász Gábor és Szerb Antal mellett a mindenkinél jóval fiatalabb József Attila „kis" díjat kapott. Az 1936-os nagy díjat Kassáknak és József Attilának szánták. A döntés napján, 1935. november 25-én A Reggel című újság a „napi hírek" rovat élén hozta József Attila Én nem tudtam című versét „Babits Mihálynak hódolattal" ajánlással. Mindezek után - mondta Babits Basch Lórántnak - József Attila Baumgarten-díja „bizonyíték" lenne önmaga ellen, a fiatal költő ezért „jutalmat", azaz „kis díjat" kapott. 1937 októberében azonban már eldöntött tény volt, hogy 1938. január 18-án József Attila évdíjat kap. Babits ezt személyesen közölte József Jolánnal, azt kérve, „nyugtassa meg Attilát",45 * Babits Mihály életművének sorsában szerepe volt a tudományelméleti befogadásnak és a pályatársak vélekedésének is. A közvetlen kortársak között is ellentétes volt az irodalomtörténészek és kritikusok vélekedése. Schöpflin Aladár, Sík Sándor, Horváth János, Rozványi Vilmos, Boros László, Király György, Szegedi István, Dóczy Jenő, Bisztray Gyula, Alszeghy Zsolt, Halász Gábor, Rédey Tivadar, Szerb Antal és mások költészetének egyedülvalóságát, újszerűségét, magyar és világirodalmi előzményeit méltatták. Szilágyi Géza az Új Időkben, Harsányi Lajos a Sopronban megjelenő Kultúrában, Váradi Béla a Magyar Kultúrában, Kassák Lajos a Bécsi Magyar Újságban, Császár Elemér az Új Nemzedékben, Braun Soma a Szocializmusban, mások másutt vitatták érzelemhiányát, műviségét, a költői beszédmódot. Az 1945 utáni „recepciótörés” nem merült ki Lukács és Révai állásfoglalásában és a kényszerű befogadás-szünetben. 1959-ben, az Összegyűjtött versek (már idézett) megjelenésekor Pándi Pál egyetemi tanár, a Szabad Nép kulturális rovatvezetője az újság október 11-i számában, Babits Mihály két frontja című cikkében megerősítette a hivatalos álláspontot: Babits, „a kimagasló polgári író műve és magatartása sem lehet a szocialista író, a szocialista értelmiség művészi és emberi normája". 1961-ben, amikor Illyés Gyula közbenjárására és az esztergomiak áldozatkészségének köszönhetően helyreállították az előhegyi házat és emlékmúzeumot rendeztek be, Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára (a valamikori néprajzkutató, a „tudományos írók"-nak szánt Baumgarten-díj 1936-os és 1942-es nyertese, aki - mellesleg - Radnóti Miklóssal egyik utolsó látogatója volt a halállal viaskodó költőnek) avatóbeszédében, melyet aztán a Magyar Nemzet augusztus 13-i száma közölt is, addig merészkedett csak, hogy „nem mérlegelte" „[...] azokat az ellentmondásokat, azokat a buktatókat [...], amelyektől nem volt mentes Babits Mihály élete, költészete sem". Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kulturális titkára a Magyar írók 45 Vö. Basch Lóránt, Egy literáris por története = A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek, szerk. Téglás János, Bp., Argumentum, 2004, 70-119.; Tverdota György, József Attila, Tanulmányok és cikkek 1923-1930. Magyarázatok, Bp., Osiris, 1995, 999-217.; Sipos Lajos, Babits Mihály, Szekszárd, 2008, 105-110. 75
