Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Vári Attila: Vicinális
Szovjetuniótól való félelmében Ceaugescu olyan személyi diktatúrát vezethet be, amelyikhez képest Mao, Sztálin, Hitler kismiska volt." - Olvassa az asszony feljelentését, s emlékszik, hogy mindketten egyetemisták voltak, még nem házasodhattak össze, de azért néha együtt aludtak albérleti szobájában, s akkor mondta, és csak neki, hogy mit gondol a prágai tavaszról. Más anyagokban elemzi is. A besúgóból kitör a pszichológus. Ismét a vonat kattog agyában. Akkor még nem törődött azzal, amit látott, de most úgy érzi, hogy azok a rabszállító kocsik, a börtönszigorral szervezett tábor, a megaláztatások előre megfontolt idomító kísérletei voltak a rendszernek. Alig indul el, s az egyik halom tetejéről meglátja a tengert, azt a tengert, amelyiknek a másik oldalán Sztálin elvtárs az ártyeki pionírtáborban jól öltözött, jókedvű gyermekekkel találkozik, s az ebédlő asztalán narancs, dinnyeszeletek, szőlőfürtök között válogathatnak a jóllakott szovjet pionírok. Már közel a tenger, dinnyeföldön találja magát, de nincs bicskája, anya nem engedte, hogy nadrágjához láncolja nagyapa ajándékát, s kínjában, mert szomjas és éhes, fogkeféje nyelével addig döfköd egy dinnyét, amíg szeletekre nem tudja hasítani. Jobbra is a tenger, balra is a tenger, s a földnyelv végén egy vastorony. Katonák jönnek-mennek körülötte, de nem láthatják. Egy rothadó szalmakazal tövében húzza meg magát. Elalszik. Gyűlnek a képsorok, felsorakoznak egy belső tárlaton, mintha folytatása lenne egyik a másiknak, összetapadnak, kiegészítik egymást. Távoli világok adnak találkát egymásnak ebben a képtelen képi folyamatban. A helyszínek állóképei egymásba olvadnak, az agya, mint a laterna magica, tájakat vetít: gyermekfélelmeivel és idegen sorsokkal terhes vidékeket. A dinnyeföldről nem lehet lejutni a tengerhez. Meredek homokkő falak tetején kúszik, maga előtt gurít egy dinnyét, hátha megszomjazik, s aztán a lejtős partszakasz alján meglátja a homokra húzott halászbárkát. Le akarja húzni a homokpadról, de meg sem tudja mozdítani, s az erőlködéstől, a soknapi éhezéstől kábultan becsúszik a leeresztett vitorla alá. Arra ébred, hogy csíkos kaftános, turbános emberek állják körül. Nem dühösek, mind valami küsztündzsét emlegetnek, amiről évek múltán tudja meg, hogy az a román kikötő, Konstanca eredeti neve. Határőrök, rendőrök viszik egy ablak nélküli autóban, s csak napokkal később engedik el, amikor végre utánajön az apja. Az iratcsomót forgatja. Arra gondol, hogy nem kellett volna kikérnie személyi anyagát, s a fénymásolatok feketés szélei közül kikandikál egy szövegszerkesztővel készült, számítógépen írott anyag. Felesége tanulmányának részlete. Vázlatok a „Lélek és sors" című tanulmányához. Ezoterikus könyveiről híres amerikai szerző művét elemzi az oldalakon. Bosszankodva lapoz, mert a sors és lélek összefüggéseit úgy keveri, hogy érezni, mit és honnan ollózott bölcseletéhez. Konkrét emberi sorsok, hírességek életrajzának részleteit lengeti lélekelemző hátszélben. A szanszkrit Bhagavad Gitát, a hindu vallás szent költeményét idézi, Freuddal, Fromm-mal keverve, teletűzdelve Jung-idézetekkel. 12
