Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Nagy Koppány Zsolt: Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk –

Szóval vitatkoztunk éppen eleget, mégis szerettük egymást, ahogy az már vagy tízezer éve történik a párkapcsolatokban. És minél több idő telik el, annál rosszabb nélküle. Az egyedül maradásban a hétköznapok a legborzalmasabbak: hadd meséljem el, mi történt a minap.

A fülem mögé nőtt valamilyen kis bigyó, alighanem egy pattanás. Azért mondom, hogy alighanem, mert nem tudtam megállapítani, mi az: mindenesetre egy dudor. Annak idején, mikor még élt Ágost, biztosan megkérem, hogy nézze meg, és ha mondjuk pattanás, nyomja ki, de rögtön - aztán öt perc múlva elfelejtjük az egészet, és a napok szép egyformaságban telnek tovább. Ám a múlt héten nem volt ott Ágost, és most már nem is lesz, soha többé. Mikor ebbe egy kicsit jobban belegondoltam, döbbenten értettem meg: nincs immár a világon egyetlen ember sem, aki megnézné, mi nőtt a fülem mögé - ilyen intim dolgot ugyanis senkitől sem kérhetünk anélkül, hogy undort ne váltanánk ki: esetleg a szerelmünktől vagy az anyukánktól. De férjemet buta és érthetetlen baleset érte, anyám gyerekkoromban meghalt - talán az is engedett egy kis enyvet házasságunk eresztékei közé, hogy mindketten normálisan felnevelt, de mégiscsak árva gyermekek voltunk. Rengeteget sírtam emiatt, és napokig próbálgattam megnézni én magamnak: tükrökben tükröződő tükrökkel próbáltam becserkészni testemnek ezt az eldugott területét, mégsem sikerült. Lám, a tükrök is hiába vannak, siránkoztam tovább.

Boldog, ki nem próbálta még... ezt az állapotot. Én még fiatalnak tartom magam, és nem tudom, hogy viselem el a következő esztendőket egyedül. Hallgassa csak, mint mond az enyhén fogyatékos prédikátomő, Bessie, Erskine Caldwell zseniális Tobacco Roadjában: „Az Úr szándéka, hogy mindannyian társra találjunk. Ilyennek teremtett minket. Ezt mondogatta a volt férjem is. Én azt mondtam neki, hogy egy férfinak asszonyra van szüksége, mire ő azt mondta nekem, hogy az asszonynak meg férfira. Megboldogult férjem ebben a tekintetben ugyanolyan volt, mint az Úr. Ami a párosodási illeti, mindketten ugyanúgy vélekedtek." Hát így. Igaza van az Úrnak és a megboldogult férjnek egyaránt, (elbőgi magát) Nem akarok egyedül lenni!... (hüppögés, majd) Elnézést.

Tudja, pár évvel ezelőtt megállított egy nénike az utcán. Eléggé rozoga volt szegény, koszosak voltak a ruhái és enyhe húgyszag lengte körül. A tekintete zavaros volt, de jóindulatú. Már amennyiben egy öreg, szinte magatehetetlen néninek lehet jóindulatú a tekintete - a jóindulatú tekintetben ugyanis benne rejlik valami mögöttes tartalom: erőt, pénzt, előnyt, erényt és fölényt sejtet, melyeknek ellenére viselőjük lehet jóindulatú. Azt kérdezte tőlem:- Mondja csak, aranyoskám, milyen nap van ma?

Megütközve néztem vissza rá, és mondtam, hogy csütörtök.- Jaj, lelkem, csillagom, nagyon szépen köszönöm. Ne haragudjon, hogy megszólítottam, tudja, egyedül élek, és egy kicsit össze vagyok zavarodva a napokkal.

Szeretett volna egy kicsit beszédbe elegyedni, de én gyorsan továbbálltam. Azt hiszem, ez volt a legtragikusabb történet, amelyet valaha tapasztaltam. Tudom, hogy az én életem is errefelé tart, és rettegek tőle. Ugyanakkor még gondolni sem akarok egyelőre más férfira. Szegény Józsi gyakran jár ide, de vele kapcsolatban

100