Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás

tem, hogy Kassa felszabadult, sőt közben egész Csehszlovákia felszabadult, és így Kassa újra Kosice lett, és én csehszlovák állampolgár [lettem].

Ebből a járványkórházból „gyógyultan post typhus"81 diagnózissal áthelyeztek egy újabb kórházba, ahol utókezelésben részesültem. Innen augusztusban elbocsátottak: „Er hat Typhus durchgemacht, fühlt sich gut, hat leichte Kopfschmerzen"82 - átadtak a hatóságoknak, kivittek a pályaudvarra, ahol már várt a „repatriánsokra"83 egy hosszú szerelvény. És a szerelvény előtt rengeteg hazaszállítandó. Itt újra szelekció volt. De ne használjuk többé ezt a szót, hanem [helyette mondjuk azt, hogy] kiválasztás. Erre azért volt szükség, mert nagyon sok német is „haza" akart jutni Csehszlovákiába. Már elfelejtették a nem is olyan régen ordítozást, erőszakosságot és követelték: „Heim ins Ruckol!"84 Letessékelték őket a vonatról, ott maradtak. Hozzám is intéztek egy-két kérdést, kicsit feltűnő volt tiroli zakóm és rövidre vágott hajam, a német frizura. E külsőség miatt még két esetben keveredtem gyanúba, de már csehszlovák földön, Peredben.85 Először a postán igazoltattak, abban a hiszemben, hogy megszöktem a kitelepítés elől. Másodszor egy tűzeset alkalmából lettem gyanús, mert azt mondogatták, hogy a németek okozták a tüzet, engem pedig hallottak előzőleg valakivel beszélgetni németül.

Utunk hazafelé nagyon kellemes volt, minden tekintetben. Kb. egy hétig tarthatott, míg eljutottunk Peredbe. Hálókocsiban, ha nem is I—II—III., de feltétlen IV. osztályú hálókocsiban, kényelmesen, ágyban fekve, konyhával, orvosi szolgálattal, német személyzettel, kik az örömtől, hogy hazamegyünk végre, lelkesen, egész úton kiszolgáltak minket. Rövid peredi tartózkodás után elindítottak vonattal, de ezúttal már csak fapadokon ülve az ismeretlen [olvashatatlan: helységbe]. Mi itt rekedtünk, mert Kosicéra még nem volt rendes járat, a hidak fel voltak robbantva. Egy üres, elhagyott lakás padlóján aludtam és a népkonyhán étkeztem.

Egy napon összefutottam egy gyerekkori barátommal, aki hivatalos ügyben ott járt, egy akkor még csak „faszénnel" üzemeltetett autóval. Nagyon megörültünk egymásnak, feltett a megrakott kocsi tetejére és elindultunk Kosice felé. Még felvett két kosicei kislányt is, akik szintén Németországból jöttek, ezek a gyerekek egész nap, úton hazafelé [olvashatatlan] nótákat énekeltek. Én többnyire a kályhával voltam elfoglalva, gyakran kellett ráraknom a fadarabokat, hogy a kocsi fennakadás nélkül gördülhessen. Nagyon sokat töprengtem egész úton, vajon ki lesz otthon? Ki jött vissza? Mihez kell kezdeni az életemmel, ha már életre lettem ítélve?

81 Post typhus: tífusz utáni.

82 „Er hat Typhus durchgemacht, fühlt sich gut, hat leichte Kopfschmerzen": Túlélte a tífuszt, jobban érzi magát, könnyebb fejfájása van.

83 Repatriálás: hadifoglyok és polgári foglyok, menekültek, áttelepültek visszatérése, visszaszállítása hazájukba.

84 Heim ins Ruckol! Lefordíthatatlan, ill. értelmezhetetlen. Jelentése: haza „valahova".

85 Pered (Tesedikovo) a szlovákiai Nyitra kerületben található helység.

95