Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás

újságot. Én is rövidesen kézhez kaptam. Rögtön az első oldalon szemembe került egy ismerős kép, éspedig a kassai dóm, illetve annak északi fala, a II. Rákóczi Ferenc-emléktáblával. A szemem könnybe borult, a kép alatt lévő „epés" sorokat csak nagy nehezen tudtam elolvasni. A szöveg tartalma kb. ez volt: „Az »úgy­nevezett« csehszlovák kormány Benessel az élén megalakult Kassán."65 Kassa tehát már szabad volt! Boldogságomban sírni kezdtem, és sírtam napokig. Már nem hittem abban, hogy én hazakerülök. így történt, hogy az örömhír hallatára elhanyagoltam a tetvezést, és bekerültem én is a sötét lyukba, és aznap ebéd nél­kül maradtam. Ezt is kibírtam, de már ez is csoda volt, hisz már „muzulmán"66 voltam, semmire se használható emberi roncs, ezeket rendszeresen elszállították valahova, a gázba. Egy nap váratlanul sorakozót rendeltek el, idegen SS-tisztek lépkedtek el előttünk, vizsgálgatva és válogatva ezt a rakás emberi roncsot. Akkor azt hittem, hogy elérkezett a vég. Engem - tekintettel erősen letört állapotomra - biztosan kiszelektálnak. De nem így történt, éppen ellenkezőleg, a munkára még képe­seket válogatták ki. Mikor erre rájöttem, egy keveset színészkedni kezdtem, azzal a szándékkal, hogy félrevezetem őket, habár, ha visszagondolok akkori állapotomra, erre már nemigen volt szükségem. Egyszóval, még jobban össze­görnyedtem, lehorgasztottam a fejem, a szemüvegemet a spárgával leeresztettem az orrom végére. Ebben a pózban vártam, míg elém érkeznek. Ezt is megúsztam tehát! Hogy mi történt a kiválasztottakkal, nem tudom. Nemsokára parancs jött, a zsidókat el kell vinni. Ez újra aggasztó gondolatoknak adott tápot. Hová visz­nek minket és minek? Felsorakoztunk, és indulás előtt az egyik német kápó még odasúgta nekünk útravalóul: „Es wird eine schwarze Fahrheit werden.. ,"67 Tehát evvel a lelkesítő útravalóval indult el kis csoportunk ismeretlen, nem sok jót ígérő célja felé. Átlépve a láger kapuját, miután a „Mützen ab!"68 elhangzott, pár lépés után, az út szélén egy káposztával megrakott szekeret vettem észre. „Schwarze Fahrt"69 ide vagy oda - gondoltam -, mindegy, és kiugorva a sorból egy nagy káposztafej eltűnt a kabátom alatt. Ezt a nyers káposztát lukulluszi élvezettel rágtam az egész úton, ezáltal újra egy kis erőre kaptam, akkor mit sem sejtve a káposzta C-vitamin-tartalmáról. Ennek a káposztának a csodás ízét, nem is szól­va a „torzsáról", míg élek, nem fogom elfelejteni. A vasúthoz gyalogoltunk, majd onnan vonattal egy városba (a nevét elfelejtettem), onnan pedig ismét gyalogolva étlen-szomjan Ravensbrückbe70 jutottunk. Még meg szeretném említeni, hogy abban az előbb említett ismeretlen városban, ahová besötétedés után érkeztünk, egy kaszárnyába vittek, egy sötét helyiségbe tereltek, és ránk zárták az ajtót. Végignyújtózkodtunk a hideg kő-, illetve betonpadlón, egymást melegítve pró­65 Kassán 1945. április 4-én alakult meg a csehszlovák kormány, és ugyancsak Kassán május 4-én választják Csehszlovákia ideiglenes elnökévé Edvard Benest (1884. május 28 - 1948. szeptember 3.). 66 Teljesen lesoványodott ember: a halál előtti stádiumba került foglyok elnevezése. 67 „Es wird eine schwarze Fahrheit werden...": „Ez egy fekete utazás lesz..." 68 „Mützen ab!": „Sapkákat levenni!" 69 „Schwarze Fahrt": Fekete utazás. 70 A Berlintől 80 km-re északra lévő Ravensbrückben női koncentrációs tábor volt (1939-1945). 90

Next

/
Thumbnails
Contents