Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Gerold László: Testvérem, Joáb
Gerold László Testvérem, Joáb Sajátos, mondhatni különös sorsot élt/él meg Gion Nándor Testvérem, Joáb című regénye. A Forum Könyvkiadó 1968. évi pályázatának díjnyertes műve, igen eminens mezőnyben, több nagyon jó regényt (Domonkos István: A kitömött madár, Tolnai Ottó: Rovarház, Bányai János: Súrlódás, Major Nándor: Hullámok) megelőzött, de mielőtt megjelent volna, a Forum Kiadói Tanácsának közleménye nyomán, nagy és heves polémia alakult ki körülötte, majd amikor az írók határozott kiállásának köszönve, igaz, némi jelentéktelennek mondott húzás után megjelent, szokatlanul nagy kritikai visszhangja volt, hogy azután elég gyorsan megfeledkezzenek róla, s amikor a vajdasági magyar irodalom reprezentáns műveit tartalmazó Jugoszláviai Magyar Regénykönyvtár sorozatában, több mint tíz évvel az első megjelenés után, újból kiadták, Bányai János alapos utószavával, szinte észrevétlen maradt, s utána, még az opuson belül is csak ritkán említődik, akkor is legfeljebb az egykori Joáb-ügy tárgyaként, a közelmúltban viszont több újraolvasó és újraértelmező tanulmány készült róla, felfedezték, de magyarországi recepciója továbbra sincs, holott azóta a Gion-irodalom valóban impozáns méretű lett. Adalékként szolgáljon az opust kedvelő és értően méltató tanulmányíró-kritikus vallomása: „a Testvérem, Joábbal nem tudtam mit kezdeni, azóta sem tettem kísérletet, hogy megküzdjek vele" (FŰZI 2005). Irodalmunk, könyvkiadásunk alakulása alapján 1968-ban a Forum Könyvkiadó elérkezettnek látta regénypályázat kiírását (ugyanabban az évben sikeres volt a Magyar Szó novellapályázata, melynek első díját Gion Nándor nyerte Olyan, mintha nyár volna című novellájával, Bányai János [Várakozás] és Tolnai Ottó [A hordár] előtt). A meghívásos pályázat minden várakozást felülmúlt, tizenkét regény jelent meg, ami alapján Tornán László, a kiadó szerkesztője regényirodalmunk aranykoráról írt, a Híd egy egész számot (1970/5.) szentelt a regény, s ezen belül elsősorban a vajdasági magyar regénynek. Ebben, mintegy mellékletként, kapott helyet Bori Imre Evek és életek című tíz regényről írt bevezetője és kommentárokat tartalmazó, szemelvényeket közlő összeállítása (Varga Zoltán és Burány Nándor regénye később jelent meg). A számban Varga Zoltán hosszan foglalkozik Gion Testvérem, Joáb című regényével, amely Bányai János, Bálint István, Tornán László és Herceg János összefoglalóinak is állandó tárgya. Hogy a tanulmányok szerzői közül Bálint István nem épp a legkedvezőbben vélekedik Gion regényéről, abban kétségtelenül, legalábbis, részben közrejátszott az előző évben lezajlott Joáb-vita is, melynek egyik erősen marxista beállítottságú cikkezője pont Bálint volt. Mielőtt megismerkednénk magával a regénnyel, lássuk előbb a körülötte zajló polémiát, amely itt minden addigi irodalmi vitánál hevesebb volt, beleértve a Híd 1950. áprilisi száma kapcsán kialakultat is, amikor tizenöt fiatal költő, novellista, kritikus az addig érvényes szocreál irodalmi kánon ellenében másféle, szubjektív hangon szólalt meg, sürgetve így az irodalomnak az ideológia hatása, befolyása alól való felszabadítását. 42
