Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás

ott vészelte át a háborút, majd a háború után hazajött; a negyedik és legfiatalabb öcsém lekerült, a háború alatt kicsempészve, az akkori Palesztinába. Sokat gondoltam mindazokra, akik közel álltak hozzám. Vajon mi lesz az ő sorsuk?

A kovácsműhelyből áthelyeztek előbb pumpakezelőnek az alagútba, később végleg az alagúti munkákhoz. A kovácsműhelyben abból állt a [olvashatatlan] munka, hogy az alagút fúrásánál eltompult fúrókat kiélesítettük, a meggörbül- teket kiegyenesítettük, ez utóbbiakhoz a tüzet kellett állandóan szítani, mivel a fúrók acélból voltak. Továbbá kovácsoltunk a faállványok összefogásához, rögzítéséhez szükséges kampókat stb., stb. A pumpa kezelése nem volt nehéz, de felelős. Ezek a pumpák szivattyúzták ki a több helyen feltörő vizet az alagútból ki a szabadba. Ha a pumpa valamilyen okból leállt, egy-kettőre megnőtt a víz állása, ez pedig baj volt, arról nem is szólva, hogy gumicsizmájuk csak németeknek volt, a mi fiainknak legjobb esetben csak bakancsaik voltak, ezek pedig egy-kettőre átáztak. Az alagútban végzett munka már elég nehéz volt. Egyesek fúrták a sziklákat, mások robbantottak, a harmadik csoport szállította ki a felszínre a felrobbantott köveket. Én felváltva dolgoztam, hol a fúróknál, hol a szállítóknál. A munka, mint már említettem, nehéz volt, de nem voltunk hajszolva, mert a német Vorarbeiterek40 meg Bahnführerek41 szerencsénkre csak nagy ritkán merészkedtek be, ahogy ők nevezték, a tunelbe42, mert semmiféle védőberendezés nem létezett, a váj átok semmivel sem voltak alátámasztva, szaknyelven „spreizolva".43 Előfordult többször, hogy a meglazult nehéz szikladarabok hirtelen lezuhantak, maguk alá temetve egy-egy szerencsétlent közülünk. A németek mindent miránk bíztak, még a nagyon precíz beméréseket is a mi fiaink végezték. Hogy mennyire nem volt semmiféle intézkedés a mi biztonságunkkal kapcsolatban, azt mindjárt az első munkanap észrevettük. Az a csoport, amelyik aznap elsőnek vonult ki a munkahelyre, egy ember életével fizetett, mert nem lettek figyelmeztetve arra, hogy amerre az útjuk vezet, ott robbantva lesz. így tehát egy repülő nagy kődarab fejen találta a szerencsétlent. Egy egész fiatal kassai fiú volt. Lágerünk közvetlen közelében így lett még egy temető, ezúttal zsidó temető, ahol a sírok gomba módra nőttek.44 De miért is figyelmeztettek volna az életveszélyre? Hiszen „csak zsidókról volt szó"! Ok pedig ilyenkor el voltak jól bújva. Ezt az állandó életveszélyt egy-kettőre megszoktuk, nem törődtünk vele. Az életünk nem volt éppen vígnak nevezhető, de bántódásban egyelőre nem volt részünk. Emlékszem szabad időnkben sokat barkochbáztunk. De ez a majdnem jónak nevezhető állapot sajnos nem tartott sokáig. Egy napon egy lágerparancs40 Vorarbeiter: előmunkás, munkavezető Borban, ellentétben a német táborokkal, nem foglyok, hanem német vagy osztrák katonák voltak a Vorarbeiterek.

41 Bahnfürer: pályafőnök, itt a vasúti szállítás ellenőre.

42 Tűnél: alagút.

43 Abspreizen (alátámasztás): bányajáratok, vájatok kőzetoldalainak vagy a felső rész beomlás ellen történő biztosítása.

44 A „Berlin" tábor közelében létesült munkaszolgálatos temetőben legalább 47 magyar kényszer- munkást, köztük 3-4 Jehova Tanút temettek. Az ide eltemetett, döntő többségükben magyar zsidó munkaszolgálatosok betegségben vagy balesetben haltak meg.

82