Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Beke József: Ismétlődő elemek Radnóti költői nyelvében

Hol van az éj, az a kocsma, a harsak alatt az az asztal? és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?

Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé

Ugyanilyen keserűséggel terhesek azok az ismétlődő kérdések is, amelyekben egy ismert táncosnő elvesztésekor vitatkozik a sorssal, a megdöbbentő elmúlás kegyetlen valóságával:

S mi lett belőled, mondd?

te lélekűzte test,

te röppenő és dobbanó!

a gyertyák lángja és a friss

lehellet táncol most helyetted s - érted is.

Mi lett belőled lélekűzte test?

te dobbanó és röppenő!

ki könnyű voltál, mint a szellő,

súlyos vagy, mint a kő. (Ősz és halál)

5. Az ismétlések különlegesen érdekes fajtáját alkotják azok, amelyekben csak az illető szó töve ismétlődik valamely más nyelvi végződéssel. Tulajdonképpen itt is variációs ismétlődésről van szó, és ez is az ősi stíluseszközök közé tartozik, elég csak legrégebbi nyelvemlékünk, a Halotti beszéd „hálálnék halálával holsz" kifejezésére gondolni. A stilisztikában figura etimologikának nevezett nyelvi forma eredetileg csak azt jelentette, hogy valamely igető ismétlődött meg főnévként is, például: halált hal. Ma már bővült ennek fogalma, ide sorolható az azonos tőnek bármely más szófajban való megjelenése is.

Radnóti költői nyelvében bőven találhatunk erre a tőismétléses stíluseszközre példákat. Hajnaltól éjfélig címen összefoglalt kis versikéi közül az egyikben a ring- és a dong- szótövek ismétlődései mellett ilyen játékos rímeket és találunk:

Este lett a vén tető aszú fájában alszik most a szú.

S a ringató homályban ringó virágon dongát még a dongó.

Sőt, ez az ismétlődés visszatér egy másik versben is: „odvábán dong a dongó" (A mécsvirág kinyílik). Hasonló könnyedséget hordoz a Himnusz a békéről című vers e reményteljes jövőképet festő részlete is:

62

s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag, gyereksereg visong...