Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Bence Erika: Ondrok (Oravecz Imre: Ondrok gödre)
nem vágott össze azzal, ami ott megfogant, azt tagadta, arról nem vett tudomást." (308.) Az elbeszélői közlésekből az is kiderül, miszerint e megnyilatkozások az apa esetében legtöbbször tudatosak: magában sokszor mást gondol, mint amit mond vagy cselekszik, emellett elmélkedik is a dolgok állásáról. Titkon örül, hogy fia, István színtiszta jeles tanuló, „nem mert büszke volt a fiára, hanem mert legyezgette a hiúságát, hogy a fia az elsők közt is első" (160.), ugyanakkor nem engedi meg, hogy továbbtanuljon, mert intellektuális fölénye, képzettsége miatt elveszítené hatalmi fölényét, egyeduralmi tekintélyét felette. Saját kommentárja értelmében: „Legyen az, ami az apja volt, meg a nagyapja, meg a nagyapjának az apja. Ez a világ rendje, nem holmi továbbtanulgatás, városban szédelgés, hogy dologkerülő vigéc, mihaszna naplopó, a paraszt vérét szívó pióca, kikent-kifent kurafi legyék belőle, aki pomádézza magát, meg mindig vasalt nadrágban jár, aztán később szégyelli, hogy a szülei büdös parasztok, akik nem késsel, villával esznek, az udvaron meg kivágják a taknyukat. Nem, őezt nem engedi, ő ebből nem kér." (161.) Magában tetszik neki, hogy a fia iránt az erdőkerülőék lánya, „félig úrilány" érdeklődik, de mindent megtesz, hogy megakadályozza a szerelem beteljesülését, majd szinte féltékeny a menyére: „Az apósának nőként is tetszett, de mint feleséget már-már irigyelte a fiától. Nem mintha bármi kivetnivalót is talált volna az évek során Terézben. Az ő keze alatt is égett a munka, és az ő otthonát sem érhette szó. Csak hát látta a különbséget, a korelőnyt, hogy a menye gyorsabb, jobban bírja erővel, és szinte a levegőben leng, ahol az ő kissé elnyűtt párja már a földön araszol." (307.) Erkölcsi értelemben legmélyebbre György fia halálakor süllyed, amikor megrendültsége kisebb intenzitású anyagias meggyőződésénél. Nem adja meg a végtisztességet fia számára. Ma sincs olyan európai kultúra, illetve közösség, ahol a balesetet szenvedett ember tetemét nem takarják le. Jánosék azonban csak földobják a fiú holttestét a farönkökre (be is szorul közéjük egyik lába). Kabátját azért nem használják fel szemfödőnek, mert az apa úgy véli, jó lesz még valamelyik kisebb gyereknek, a lópokrócot pedig nem akarja bevéreztetni. S ez nála nem egyfajta szegénységből következő kényszerűség - hiszen jómódúak -, hanem bomírt anyagelvűség. Hogy a Kronosz-apa és fia között mégsem kerül sor nyílt és durva leszámolásra, az az anya, Teréz vallásos világképéből és meggyőződéséből következik. O ugyanis - hitbéli beállítottságából kifolyólag - elképzelhetetlennek tartja, hogy a férjével nyíltan szembeforduljon és megkérdőjelezze annak igazát, még akkor is, ha önmagában nem ért egyet vele. A „lázadó fiúk"mögött ugyanis rendre ott van és segítséget nyújt az erős, s a fiú érdekében a férjjel szembeforduló anya. Kronosz kezébe is anyja, Gaia adja az apa, Uránosz férfiasságát és hatalmát megsemmisítő fegyvert, s Kronosz ellenében is az anya, Rheia szövetkezik, s rejti el az uralmát megdöntő fiút, Zeuszt. Teréz szerepe mindezek ellenére pozitív, hiszen ha támaszt nem is, de egyfajta lelki menedéket nyújt: segít neki a munkában, vigasztalja bánatában, tompítja az apa haragját, illetve István sérelmeit. A tönkrement cséplőgép esetében pedig - igaz, hogy nem nyilvánosan, de - rendre is utasítja a férjét: felhívja a figyelmét saját felelősségére és tévedésére. A Oravecz-regény kritikai recepciója felvet olyan értelmezéseket is, amelyek a tradicionális gondolkodásban ismerik fel az Ondrok gödre megjelenítette közösség fennmaradásának lehetőségeit. Véleményem szerint épp az ellenkezője igaz. A maradiság, a szűklátókörűség, az anyagit a szellemi, a haszonszerűséget a humánum elé helyező gondolkodás rombolja le már belülről és vezet el a nemzetségek, a nagycsaládrendszer széthullásához a magyar társadalomban. Az Ondrok gödre ebben az értelemben is metaforikus jelentést vesz fel: a haladás ellenében manifesztálódó világ (sír)gödre. Az Árvai-nemzetség végével egy világ ér véget. Nem véletlen, hogy a fiú (miként a mítoszi hősök) elindul új világot/új hazát (új Tróját) keresni. Az Ondrok-regény egyik legfontosabb jelentésrétege is ennek nyomán bontakozik ki: a múlt század eleji, Amerikába történő kivándorlási hullámot a társadalom belső ellentmondásai éppúgy előidézték, mint amennyire a gazdasági ellehetetlenülés következménye volt. Az Ondrok gödrének alcíme (Az álom anyaga, első könyv) a családtörténet folytathatóságának lehetőségét veti fel. Feltehetően idősebb János, a nagyapa különös álmára utal, amelyben a Szajlához tartozó Ondrok gödre eltűnésének képe, az itt létrejött „kis világ végé"-nek látomása manifesztálódik. (Jelenkor, Pécs, 2007) 114
