Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Kovács Krisztina: „Szerves törmelékek” (Mészöly Miklós: Műhelynaplók)
írás lényegét kutató rendszerbe. Ebben a modellben minden az írás metaforájaként működik (az atom szerkezete ugyanúgy, mint a kínai poéma Hűi király Ting nevű szakácsáról és az ökör szakszerű bontásáról). Az esszékötetek visszatérő kérdése a kívülállás által a legélesebb megfigyelői attitűdöt eredményező, a „szemponttalanságig felnyújtózó" narrátori pozíció. Ennek a szerepnek a tökéletes formáját keresik a 4. napló Saulusból drámát tervező jegyzetei is. A szerző itt a színpadon állandóan jelen lévő két, a játszó és az önmagát elemző Saul mozgatását képzeli el ideális nézőpontként. Mészöly számára a tér formái, elrendeződései a fontosak, olvasmányaiban, amelyek a tér és idő viszonyát vizsgálják, az időtlen tér generálja az eseményeket. Ahogy Thomka Beáta írja a Prózai archívumban, a cél „egy olyan időkategórián alapuló epikai hitelesség megteremtése, amely a történetszerű elemek, megtörténtségek és események elrendezésében nem a megtörténésekben uralkodó kauzalitást és kronológiát követi, hanem a felidézésükre sokkal inkább jellemző szinkronitás/aszinkronitás-ritmust". Az idő ilyen aspektusból csak a tér kontextusában értékelhető. Mészöly a naplókban ennek kapcsán Kavafiszt idézi, amikor azt mondja, hogy az idő nincs folyamatában, csak egymást követő holtpontjaiban. A történés, nem-történés kapcsolatrendszerének felfejtése a környező világ megismerésének lehetőségét hordozza. A cél a „mindennapos élettényekből összeálló sűrített epika" létrehozása. A nyelv és az elmondás határainak, módjainak elképzelései a nyelvi relativitás vizsgálatával hozhatók kapcsolatba. A filmes narráció eszközrendszerét egy lehetséges film tematikáján keresztül érintik a naplójegyzetek. A Mészöly-vers, az Elégia és Huszárik Szindbád filmjének összehasonlításában a cél úgy megállítani a művön belüli időt, hogy egy mindenkori idődimenzióban is érvényes legyen. A „Pontos történetek"-hez írt jegyzetek narrátora a kamera pártatlanságával szűrő pozíciót vesz fel. Ebben a viszonyrendszerben a történeti elem fontossága és ellentmondása is megvalósul. Az útközbeniség alakzatának megteremtéséhez szükséges egyedülálló téridőt és közérzetet a filmszerű vágás, az epizodikus tagolás módszereivel teremtheti meg az író. Ezek azok a kérdések, amelyek Mészölyt a vizuális narrációban leginkább izgatják. A film és irodalom viszonyrendszer a „Film”-hez és „A tágasság iskolájáéhoz készült naplójegyzetekben tárul fel. A Műhelynaplók kötet alapos, teljességre törekvő filológiai és textológiai gondossággal kiadott szövegváltozat, a későbbi kiadások a teljes információadásra törekvő, de néhány helyen hiányos jegyzetapparátus hibáit bizonyára kiküszöbölik majd. (Kalligram, 2007) 111
