Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Kovács Krisztina: „Szerves törmelékek” (Mészöly Miklós: Műhelynaplók)
Kovács Krisztina „Szerves törmelékek" Mészöly Miklós: Műhelynaplók Mészöly Miklós Műhelynaplók címmel sajtó alá rendezett naplóit 2007-ben adta ki a Kalligram Kiadó. Az anyagot gondozó és szerkesztő Thomka Beáta és Nagy Boglárka a naplók értő ismerőiként alapos kutatómunka után biztosan mozognak a nagy terjedelmű szöveghalmazban. Thomka Beáta Prózai archívum. Szövegközi műveletek című kötetében, amely a Műhelynaplók kontextusában olvasva fontos kiegészítéseket tartalmaz, Mészöly prózapoétikáját az „áthajlások, átvételek, átírások, idézetek, motívumvándorlások, kijegyzések, szövegkivágatok, beékelések" szövevényeként definiálja. Korábbi, a Mészöly-prózával is foglalkozó tanulmányköteteiben (Beszél egy hang, Glosszárium) és Mészöly-monográfiájában erre a formára a „szerves törmelékek" kifejezést használja. Ezek a distinkciók a Műhelynaplók olvasásához is megfelelő stratégiát szolgáltathatnak. Az ebben a kötetben közreadott naplójegyzetekre a Mészöly kapcsán sokat említett „szikárság" poétikája jellemző, a személyességet szinte teljesen mellőző olvasónaplókról, jegyzetekről van szó, amelyek lapjairól a Mészöly-novellisztika kutatásához nélkülözhetetlen művelődéstörténeti, jog- és társadalomtörténeti, filozófiai horizont rajzolódik ki, az olvasás módjaként a szerző számára fontos retorikai, stiláris és szemantikai alakzatként a nyomozást határozva meg. A Mészöly-próza legfontosabb közegeként létrejött, „Dél-Dunántúlba sűrített virtuális Közép- Európa" (Márton László) olyan tér, amelynek megalkotásához, autentikus működéséhez egy levéltáros szorgalmára volt szükség. A szerző által gyakran használt fragmentáltság olyan elem, amely a prózában és a Műhelynaplók lapjain egyaránt jelen van, a hatalmas ismeretanyagot sokrétűen használó struktúraként. A naplók jegyzetei a Mészöly-próza más elemeihez hasonlóan a szövegek közti átjárhatóság feltételrendszerében mozognak, létrehozva azt a jól ismert „műközi tematikus hálót" (Thomka Beáta), amely nem kelti a megismerés teljességének illúzióját, ehelyett elsősorban kérdéseket fogalmaz meg. A szerző esszéi, valamint a Mészöly-kutatás prózapoétikával foglalkozó aspektusai ugyanazon kérdések körül forognak: az „elmondhatóság határai", a narrátor pozíciója, a filmes narratológia és a szöveg kapcsolata, valamint a történelmiség kontextusában születő, de időtlenként működő anekdota, amelynek jellegét az őt körülvevő tér határozza meg. A most közreadott Műhelynaplók jegyzetei ugyanezeket a témákat járják körül, a különböző szövegváltozatok közreadása, hozzáférhetősége a filológiai kutatás további lehetőségeit nyitja meg. A szóban forgó horizont elemei elsősorban a Mészöly-novellisztika és az esszék vizsgálatához adnak új információkat, megközelítési módokat. A naplók jegyzetei a novellás kötetek szövegeinek ősváltozatait, elsősorban a Merre a csillag jár, a Sutting ezredes tündöklése, a Volt egyszer egy Közép-Európa, a Wimbledoni jácint, a Hamisregény kötetek szövegeinek variánsait tartalmazzák. Mivel ismétlődő történetekről, szövegváltozatokról, egymáshoz képest átszerkesztett, módosított kötetkompozíciókról van szó, a naplók az említett szövegek genealógiája szempontjából is fontos információkat hordoznak. A források ismerete, művelődés- és mentalitástörténeti szakirodalom immár alapos felfejtése, beazonosíthatósága az ebben a kontextusban elhelyezhető novellák olvasásához nélkülözhetetlen (mint a Fakó foszlányok nagy esők évadján, Magyar novella, Anno, Pannon töredék, Legyek, legyek, az elmondhatóság határa, Szárnyas lovak, Térkép Aliscáról esetében). A tárgyalt vendégszövegek feltárása mindig is a kutatás egyik legizgalmasabb kérdése volt (ld. Jankovich Józsefnek a Fakó foszlányokról, Szalybély Mihálynak a Bolond utazásról írt tanulmányai). 109
