Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Botka Ferenc: Nagy Lajos király – Arany János – a Toldi szerelme nyomán Itáliában

házasságába. (Akik ugyan unokatestvérek voltak, de ez idő tájt az Anjou-éknál a hatalom átörökítésének ez a módja megszokott és általános volt). Azt remélve ugyanis, hogy a rokon halálát követően Endre egyenrangú uralkodótársa lesz feleségének; a többi pedig a „férfiak" dolga lesz.

A hatéves gyerekként Nápolyba küldött Endre és a nála egy évvel idősebb feleség, Johanna - tizenhat, illetve tizenhét éves, amikor az atya, Róbert király 1343-ban elhunyt. Ám az volt annyira ravasz, hogy végrendeletében - ígéretét megváltoztatva - koronáját egyedül és kizárólag lányára ruházta, kizárva így férjét a hatalomból. Endrének meg kellett elégednie a hercegi címmel. Ezt követően hosszú diplomáciai huzavona kezdődött Nagy Lajos és a nápolyi koronát jóváhagyó pápa között - Endre „egyenjogúsításáért", amelynek végén (több mázsa magyar színarany segítségével) úgy tetszett, Endre „társuralkodóként" mégis koronához jut. Ám röviddel a kitűzött ünnepségek előtt - a Nápoly közeli Aversában - összeesküvés, illetve gyilkosság áldozatául esik.

Ki állt a történetek mögött? Csak az újabb kutatások valószínűsítik, hogy nem a hatalmát féltő feleség, hanem az Anjou-ház egy Bizáncba szakadt tagja, aki így akarta befolyását Nápolyban megerősíteni.

Bűnbaknak azonban - legalábbis Magyarországon - a köz vélekedése Johannát kiáltotta ki, hiszen közismert volt rosszul sikerült házasságuk és egymástól erősen különböző természetük. Johanna látványosan vonzódott a Boccaccio tollára való „színes" s nem éppen jámbornak mondható udvari élet iránt. Endrét viszont taszította a fény és a csillogás. Puritán gondolkodását ráadásul tovább erősítette a „neveléséről" gondoskodó, Magyarországról hozott ferences, Róbert barát.

A két fiatal kapcsolata azonban mégsem lehetett reménytelen, hiszen a gyilkosság időpontjában Johanna hat hónapos terhes. Ha újabban felmerültek is köztük élesebb ellentétek, annak kétségen kívül Endre volt az oka, aki félreérthetetlenné tette: hatalomra kerülve kemény kézzel megrendszabályozza az udvar erkölcseit.

Endre meggyilkolása az 1345. szeptember 18. és 19. közötti éjszakán történt Aversában, egy városon kívüli kolostorban, ahol a királyi párt elválasztották kíséretétől. A férjet éjféltájt felébresztették, majd kihívták a közös hálószobából. A folyosón dulakodás kezdődött, melynek során támadói leteperték, zsineggel megfojtották, s holttestét átdobták a kolostorfalakon.

E hír vételét követően két teljes év telik el. Ezalatt - még 1345-ben - megszületik Endre árvája, a kis Martell Károly, s ezt nagybátyja, Nagy Lajos (aki időközben feleségül vette Luxemburg Margitot) - a nápolyi trón egyetlen törvényes várományosának nyilvánítja. Közben más ügyekben is csak intézkedik: a pápai udvarban megteszi a megfelelő diplomáciai lépéseket öccse gyilkosainak a megbüntetése érdekében; s egyben tiltakozik Johanna és (másik) unokatestvére, Tarantói Lajos tervezett házassága ellen. A házasság 1346-ban mégis megköttetik, s Johanna, hogy tovább erősítse nápolyi hatalmát, sógorát, Durazzo Károlyt összeházasítja - hajdan Nagy Lajosnak ígért - húgával, Máriával.

Királyunk továbbra is kivár. Visszatartja sikertelen dalmáciai hadjárata Velence ellen, s csak 1347 elején kezdi meg új katonai vállalkozásának előkészületeit. Előhadait már májusban útra bocsátja, maga azonban csak november elején indul (több mint két évvel a gyilkosság után). Lassan és óvatosan halad Stájerországon és Eszak-Olaszországon át, majd Verona, Bologna, Rimini érintésével megérkezik L'Aquilába. (Ekkor már karácsonyt ünnepelték.) Kis és fegyelmezett sereggel indult, azzal a meggondolással, hogy útközben zsoldosokat fogad fel, s ráveszi Nápoly-ellenes olasz szövetségeseit, hogy csatlakozzanak vállalkozásához.

73