Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Gömöri György: Zbigniew Herbert a magyarokról
Gömöri György Zbigniew Herbert a magyarokról Több alkalommal írtam már Zbigniew Herbertről - elemzést költészetéről, illetve hozzá fűződő személyes élményeimről. Most a lengyelországi Herbert-év újabb alkalmat adott rá, hogy két helyen is beszéljek róla, a budapesti Herbert-konferendán, mint legrégebbi magyar fordítója1 és a néhány nappal későbbi krakkói nagy nemzetközi Herbert-konferendán, mint angliai és magyarországi kritikusa, illetve költészetének méltányolója. Az alábbiakban a krakkói előadásból szeretnék néhány részletet újra feleleveníteni, különös tekintettel Herbertnek a magyarokkal kapcsolatos képzeteire s az irántuk érzett rokonszenvre. Ez a rokonszenv voltaképpen már Herbert szülővárosában kezdődött, a magyarul „Lembergnek" nevezett Lwów, vagyis „Oroszlános" városára gondolok, amelynek régi magyar neve is volt: „Ilyvó". Ebben a kereskedelmi utak centrumában fekvő, soknemzetiségű, de alapjában véve lengyel városban olyan intézmények születtek, mint a nagy lengyel nemzeti könyvtár, az Ossolineum (a második világháború után átköltözött Boroszlóba), a helyi egyetem, amelyik a tizenkilencedik században Krakkó mellett a lengyel kultúra talán legfontosabb központja volt, s akkor még nem szóltunk a másfél évszázadon át itt virágzó színházi életről. Bár a város környékén főleg ukrán lakosság élt, 1939-ig Lwów többségében a lengyel polgárság és munkásság városának számított - vallási szempontból sokszínűbben, mint sok más lengyel város, mert a katolikusok mellett itt jelentős számú görög katolikus és zsidó polgár is lakott. Bár családneve vélszi eredetre hajaz (lehetséges, hogy távoli rokona George Herbert XVII. századi angol metafizikus költőnek), - Herbert családja osztrák eredetű, nagyszülei alighanem a Monarchia idején költöztek az akkori Lembergbe. Maga Herbert húszéves koráig élt Lwówban, édesapja jogász volt és egy helyi kis bank igazgatója. Költőnket tehát már „osztályhelyzete" bizonyos értelemben determinálta, immunissá tette a marxizmus-leninizmus esetleges csábítása iránt. Ehhez még hozzájárultak az 1939-es szovjet megszállás nyomasztó tapasztalatai, ahogyan az új hatóságok a lengyel nemzeti érzést minden formájában igyekeztek elnyomni, eltüntetni Lwówból és környékéről. Ugyanakkor 1939-ben még élénken éltek a városban az Osztrák-Magyar Monarchia hagyományai és emlékei, és Krakkón kívül alighanem itt tartották leginkább életben a hagyományos lengyel-magyar barátságot. Zbigniew Herbert „kulturális háttere" tehát sokkal inkább volt összekapcsolható hagyományos magyar-, mintsem orosz- vagy németbarátsággal. De ez, úgy hisszük, semmilyen formában nem nyilvánult meg egészen 1956-ig. Ekkor már Herbert évek óta Varsóban élt, több egyetemet elvégzett (tanult jogot, filozófiát és közgazdaságtant), és az ötvenes évek elején versei is jelentek meg, főként katolikus lapokban. Azonban csak az 1956-os Olvadás hozta meg neki, kései bemutatkozása, az önálló kötetkiadás lehetőségét. Ebben a Struna swiatla (A fény húrja) című kötetben korábbi verseit gyűjtötte össze- a híres „A magyaroknak" írt vers, az „Állunk a határon... "1 2 csak a következő, Hermes, pies igwiazda (Hermész, az 1 Teljes kötet versét fordítottam és kiadtam Az ízlés hatalma címen az Orpheusz Kiadónál 1998-ban. 2 Utóbbi címmel került be Az angyal kihallgatása című Herbert-kötetbe is (Európa, 1979). 64
