Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Ferdinandy György: Az amerikai menekült

térítőit oktató pilótákat nem vonták felelősségre. Pedig a terroristákkal nem volt kapcsolatban senki kívülük."

„Engem több mint két éve tartanak fogva egy koncentrációs táborban, az ügyvédem által küldött huszonötezer dolláros óvadék ellenére is. Én vagyok a világon az első pilóta - ezt a mondatot kihúztam, de ő beleírta megint tehát, az első pilóta, akit letartóztattak, fogva tartanak, megvádoltak és börtönbe zártak, megfosztottak a szabadságomtól és most a családomtól is, csak azért, mert elmulasztottam csatolni orvosi lapomhoz egy DWI-ről (ittas vezetésről) szóló 1984-es feljelentést.

Tessék megkapaszkodni: egy közönséges, és ma már húszéves, közigazgatási szabály megszegése miatt!"

Egy másik mondat, amit kihagytam:

„Ha én ezért rossz erkölcsű ember és bűnöző vagyok, akkor miért választott ez az ország olyan elnököt, akit - mint kiderült - ugyancsak elítéltek DWI (ittas vezetés) miatt?! Vagy ma már egy olyan központosított (diktatórikus) rendszerben élünk, ahol lábbal lehet tiporni az állampolgári jogokat?"

Ezen a ponton Eden minden alkalommal elmagyarázta, hogy miben állt Hitler emlékezetes 48. paragrafusa. A hatalommal való visszaélés! - kiabálta. „A hivatalos papírokból kiderül - folytatta —, hogy nem voltak számomra hozzáférhetők a törvény idevágó cikkelyei. Megakadályozott a tájékozódásban a Bevándorlási Bíró, a hírhedt INS-FBI Puppet."

„így lettem gyilkosokkal és erőszaktevőkkel egy osztályba sorolva. Egy 1984- es DWI mulasztás miatt feleségem, egy 13. generációs amerikai asszony, száműzve van az országból, ahol született."

Eden sírt, miközben megfogalmaztuk ezt a levelet. Éjjel a gyerekei nevét kiabálta. Teljesen kimerült, nemegyszer elaludt az asztalon.

„Isten mentse meg Amerikát!" - így fejeződik be az átirat. „Tisztelettel, Eden Nacer, Rolling Plains Detention Center."

Óvatosak voltunk, lemásoltuk kétszer is. Az, amit ott Texasban adott fel, nyilván meg sem érkezett. A másik - sóhajt fel a Toronyőr - ma is itt van velem.- És - kérdezem - a barátodból mi lett?- Honnan tudnám! - feleli. Először úgy gondoltam, hogy amint kiengednek, bemegyek egy napilaphoz és közzéteszem a levelet.

Azután másképp alakultak a dolgok. Ebből a kiszabadulásból, amit annyira vártam, semmi se lett.

* * *

Az ember mindig azt gondolja, hogy ilyesmi csak másokkal fordulhat elő. És ha ezek itt vannak bezárva, annak valami oka lehet. Eleinte napról napra vártam, hogy jön értem az ügyvéd. A második évben már csak számoltam a napokat. Hogy még hányat kell aludni, amíg kiszabadulok. Az, hogy más is történhetne velem, eszembe se jutott.

Aztán bejött a magyar konzul. Azt hittem, öltözhetek. Nem hittem a szememnek, amikor elém tette a visszahonosítási papírokat. Mert hogy kiutasítanak az amerikaiak. Mondtam neki, hogy nem beszélek magyarul, megismételte angolul is. A tényeken ez sem változtatott.

43