Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Pécsi Györgyi: A fordulat évei Romániában (Az 1956-os magyarországi forradalom és következményei Romániában, 1956–1959)

kényszermunkára és még tíz év börtönre, társaikat 5-25 év börtönre illetve kényszer- munkára. (Ketten meghalnak a börtönben.)

Stefano Bottom a második ellenzéki csoportba a pesti forradalom hírére szerveződött ifjúsági mozgalmakat sorolja. A legismertebbek: a brassói EMISZ (Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség), a sepsiszentgyörgyi SZÍT (Székely Ifjak Szövetsége), a nagyváradi SZVISZ (Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége), a Felső-Maros-völgyben a Fekete Kéz nevű szervezet - ezek tagsága főleg erdélyi és partiumi középiskolás diákokból állt, szervezőik idősebb magyar- és történelemtanárok. Közülük legjelentősebb az 57 februárjában alakult EMISZ, ennek vezetői olyan Erdély egészére kiterjedő szervezetet akartak létrehozni, amely a nemzetiségi sérelmeket fölkarolná. Az említettek mellett más csoportos perekre is sor került, a mikós diákokat 6-18 évre ítélték, Temesváron pedig, 1958 októberében, példátlan módon 12-13 éves gyerekeket röpcédulázásért ítéltek 2-2 év kiskorúak fegyhá- zában letöltendő börtönbüntetésre („Bíbor Banda"). Az ifjúsági perekben a legutolsó per 1962-ben zajlott le.

Általában nem kapcsolódtak a magyarországi forradalomhoz a különböző vallási csoportok tevékenységei. A rendszer ab ovo ellenségnek tekintette a Jehova tanúit, a történelmi egyházak megtörésére pedig 58-59-ben tettek nagyszabású erőfeszítést. Sorozatban és nagy számban tartóztattak le protestáns teológusokat, lelkészeket, katolikus papokat. Kiemelkedik a református teológusok Bethesda-pere (1958-ban 18-22 év kényszermunka az ítélet), a kolozsvári teológusok pere (1959-ben 5-14 év börtön), az evangélikus teológusok pere, utóbbiak főleg az erdélyi szászság értelmiségi elitjét képezték - őket is csoportos perekben ítélték el. A katolikus egyházzal szembeni leszámolás problematikusságát az képezte, hogy Márton Áron hatalmas köztiszteletnek örvendett, nemcsak a katolikusok, és nem csak a hívők körében. Márton Áron 1957. május-júniusban egy hónapos bérmálási körútra indult Székelyföldre, óriási tisztelettel fogadták. A szöveggyűjteményben ügynöki beszámolókat olvashatunk, illetve belügyi utasítást arról, hogyan kell elgyengíteni az útját, elvonni az embereket a találkozástól - sportrendezvényekkel, előadásokkal. A püspököt bebörtönözni nem merték, de meg kellett szakítani körútját és 1967-ig házi őrizetben tartották. Márton Áron helyett viszont számos katolikus papot letartóztattak és elítéltek, köztük koncepciós perben Sántha Antal csíki káplánt pedofília vádjával. A kötet az RMP PB 1959-es, a katolikus egyházzal kapcsolatos útmutatóját közli, többek közt útmutatást a Sántha elleni hajsza előkészítéséről, s ugyanitt először olvashatunk arról, hogy fölmerült a magyar katolikus egyház Rómától való elszakításának a gondolata egy romániai autonóm katolikus egyház formájában. Ennek részletei nem ismertek.

A kötetből az rajzolódik ki, hogy a magyarországi ötvenhat hatására szerveződött valóságos megmozdulások és a tiltakozások, illetve a Romániát általában feszítő belső elégedetlenségek részben egymásra csúsztak, a megtorlások is többlépcsősek voltak és időben is elhúzódtak. Valószínűleg nem deríthető ki pontosan, a hatalmas számú elítélt közül hány ügy vagy elítélt kapcsolható közvetlenül a magyar 56-hoz, hiszen a rendszer számára az 56. őszi mozgolódások a tényleges és lehetséges ellenzékkel szemben ürügyül és alkalomul szolgáltak: 56-59 között a vezetés a romániai társadalom minden valóságos és lehetséges ellenfelével megpróbált leszámolni.

Az első letartóztatás 1956. október 25-én történt (a Képzőművészeti Egyetem diákvezetői), az utolsó az 1962-es aradi ifjúsági szervezet pere. Öt év alatt 27 ezer politikai indíttatású letartóztatás történt, a megtorlás 1958-59-ben tetőzött, ekkor 15 272 személyt tartóztattak le, közülük három tartományi hadbíróság (Bukarest, Kolozsvár, Ia§) 7222 személyt ítélt el. 1959-ben az év során átlagosan 17-18 ezer politikai foglyot tartottak fogva börtönökben és kényszermunkatáborokban. Nem ismert a három katonai törvényszék által meghozott halálos ítéletek pontos száma - csak 1958-ban 34 kivégzésről van ismere116