Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Pécsi Györgyi: A fordulat évei Romániában (Az 1956-os magyarországi forradalom és következményei Romániában, 1956–1959)
három év alatt ugyanis lényegileg változott meg az állampárt viszonya a romániai magyar kisebbséghez, röviden: az enyhülés politikáját fölváltotta a kemény kéz politikája, megerősödött a független, nemzeti kommunizmust célul tűző pártvezetési stratégia, és regnált 89-ig. Másrészt e jól felépített és igen informatív, adatgazdag, amennyire lehetséges, objektív történészi kötet a tárgykör kutatási eredményeit nemcsak összegzi, de forrásaival szemléletesen meg is idézi a kort. A bevezetőben Stefano Bottom áttekinti a három év fontosabb eseményeit, tipologizálja az ellenállás és a reakció formáit és meghatározza a hatalom főbb erővonalait. Ezt követően - a legterjedelmesebb rész, 330 oldal - korabeli forrásokat olvashatunk négy fejezetben: A XX. kongresszus után; A magyar forradalom recepciója; A hatalom válasza; Megtorlás és a magyarságpolitika átalakulása. A források között kizárólag - zömmel először publikált - levéltári iratok (a Román Munkáspárt PB-ülésének jegyzőkönyvei, pártbizottsági ülések jegyzőkönyvei, tájékoztatói, belügyi és ügynöki jelentések, kihallgatási jegyzőkönyvek, állambiztonsági kimutatások) és korabeli naplók szerepelnek (legtöbbször Jordáky Lajos naplója). A kötet függeléke a romániai magyarság 1956-1959 közti részletes történeti kronológiáját közli Vincze Gábor összeállításában, illetve Lázok Klára válogatott bibliográfiáját - mindkettő példásan precíz, avatott szakmunka. A könyvet név- és intézménymutató, valamint rövidítésjegyzék zárja. A válogatott bibliográfia - Önálló kiadványok, Tanulmányok, Kisebb közlemények tételeimen - a rendszerváltozás után Magyarországon és Romániában megjelent magyar és román munkákat sorolja föl (az önálló kiadványok esetében az 1957-58-as megjelenésűeket is). A kilencvenes években még főleg szépirodalmi művek, memoárok jelentek meg (Bartis Ferenc, Dobai István, Csiha Kálmán, Visky András, Páskándi Géza, Szabó Gyula, Varga László, Gáli Ernő, Balázs Imre), az évtized végétől viszont már elemző tanulmányok is, és számuk örvendetesen növekszik. A bibliográfiából kiderül, hogy a téma kiemelkedő kutatója Tófalvi Zoltán, akinek az 56-os forradalom romániai hatását és következményeit tucatnál több tanulmánya jelzi, s még nem jelezheti a kötet, hogy Tófalvinak 2007-ben megjelent Erdély mártírjai című könyvsorozatának első kötete, A Szoboszlay-per áldozatai címmel (ProPrint Kiadó, Csíkszereda). Ugyancsak nem jelezhette, hogy 2006-ban a Lucidus Kiadó (Bp.) Együtt című, Az 1956-os forradalom és a határon túli magyarok alcímű, Szesztay Adám szerkesztette tanulmánykötetéte is megjelent, mely a Szatmár megyei és a Magyar Autonóm Tartománybéli megtorlásokat veszi számba, illetve a Szoboszlay-perről közöl újabb írásokat. Dávid Gyula, a második Bolyai-per áldozata itt jelzett írásai óta adta közre 1956 Erdélyben című, Politikai elítéltek életrajzi adattára, 1956-1965 alcímű kötetét (EME, 2006), illetve időközben a harmadik Bolyai-per egyik elszenvedőjének, Varró Jánosnak is megjelent Erdélyi sorsvallató című, befejezetlen memoárkötete 2008-ban a kecskeméti Korda Kiadó gondozásában. S meg kell említeni Benkő Levente Az őszinteség két napja, 1956. szeptember 29—30. című, Erdélyi magyar értelmiségiek 1956 őszén alcímű, kísérőtanulmánnyal ellátott forrásgyűjteményét, amely megerősíti, hogy 56-ban a román vezetésben elindult egyfajta megengedőbb, párbeszéd felé tartó magatartás a magyar kisebbséggel szemben, ezt a relatív engedékenységet azonban megtorpantotta és megakasztotta a magyarországi forradalom híre és félelme. * A részletes kronológia, a kísérő tanulmány és a dokumentumok együttes olvasásával áttekintő képet kapunk az 56-59 közti eseményekről és folyamatokról. Arról, hogy a magyarországi forradalom milyen helyzetben érte a romániai vezetést, mekkora és milyen mélységű hatást gyakorolt a romániai magyarság és a romániai pártállam magatartására - összetett folyamat zajlott le ugyanis. 112
