Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)
Jánosy István Csak szeretni lehetett! A jósága kötözött hozzá. Úgy beszélt Buddháról és Jézusról, mintha a szívünket tisztára tudná mosni. Végleg. Mintha látná a jövőt. Én nem voltam ennyire szelíd modern örvényeinkben. Tudása megálmodta az emberiben az istenit. Katona Jenő barátom Volt egy fajunkra égetett mondása: „az emberek furcsák". Belenyugvás szava. Mégse kerülhette el crö-magnoni ősei sorsát, férfibetegség vette semmibe: aljas prosztatarák. Mi emberek piszokul „furcsák" vagyunk: gödrünk a túlvilág. Kálnoky László Csodáltam, mikor feleségével együtt a szerkesztőségbe - nem jött, lebegett. Madártoll-zenéje volt, éreztem: tavaszi hársfa-lehelet. Dobogott-e még a szíve? Nem tudom, de a biztos-fehér mosoly szomjasan áradt rám, mintha egy ismeretlen forrás várná valahol.
