Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Orosz László: Katona – Kecskemét

vagyonukat gyarapító gazdagok meg a nyomorúságba süllyedő szegények között. „A földek szabad adásvétele lehetővé tette a gazdaságilag erősebb egyedek fóldfelhalmozását a középréteg rovására s hogy az így vagyonát vesztett, nincstelen sorba süllyedt elemek munkaereje biztosíttassék, a városi vezetőség munkára, szolgálatra kényszerítette őket, - súlyos büntetés terhe mellett."18 „... az igencsak korrupt városvezetés nem törekedett arra, hogy a súlyos társadalmi feszültségeket valamilyen formában feloldja, orvosolja. ...így a városban mind élesebb ellentétek nemhogy megszűntek volna, hanem tovább fokozódtak."19 Az elszegényedést Katona családja életében is tapasztalta; ez is, igazságérzése is a szegények mellé állította. 1822-ben megfogalmazta „a nyomorúság igája alatt szenvedő Ketskeméti szegény sorsú Köz népnek" feliratát Koháry herceghez, a város földesurához, védelmét kérve a magistratus visszaéléseivel szemben.20 „A szegényekkel, a mije volt, szívesen megosztá; ügyeiket díj nélkül elvállald s lefolytatá. "21 Megtévedt szegényekkel szemben a törvény szigorát enyhíteni igyekezett,22 gondoskodni kívánt a rabok jobb élelmezéséről is.23 Ha a város vezetői elolvasták volna a Bánk bánt, benne Tiborc panaszát, gondolhatták volna, hogy a megjutalmazott Katona a társadalmi ellentétekről másként vélekedik, mint ők.

Ha felhagyott is az írással, drámaírói múltja elkísérte Katonát Kecskemétre. Egy vándorszíntársulat 1826-ban bemutatta Kecskeméten a Monostori Veronkát, a Ziskát meg a Hédervári Czecziliává átdolgozott Aubigny Clementiát, egy másik társulat még abban az évben Istvánját is.24 Ezekre az előadásokra azonban aligha figyeltek fel az immár főügyész- szé előlépett szerző hivatalnoktársai.

A város úri közönsége nem látogatta a vándortársulatok előadásait. Talán nem is a színészek, a színjátszás lebecsülése tartotta őket vissza. Inkább az, amit Katona 1826-ban kelt színházépítési javaslatában olvasunk, „...mikor egy vagy más Játszó Társaság ...nálunk megjelen... kéntelenek vagyunk ollyan Zugokba betérni, a hová külömben betekinteni se volna kedvünk, és a hol az öszvefojtottság végett egészségünket is kotztkáztattyuk." Mint ismeretes, a Tanács nem fogadta el Katona javaslatát arra, hogy ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetésére alakítsák át színházzá a város közepén (a mai Arany János utca Szabadság tér felőli torkolatában) álló mészárszéket25

Katona utolsó hónapjaiban új élet kezdésének szándéka is, a haláltól való félelem is föllelhető.

Kifizette az apja adósságait, a tőle megvásárolt házat felújíttatta, majd az egyik öccsére íratta, másik öccsére szőlőt, házat hagyott26 Házat szeretett volna venni vagy bérelni magának is.27 A családjának áldozott évek után mintha szerette volna megkezdeni a maga életét. Harmincnyolcadik évében járt.

18 Révész László: Kecskemét harca a beköltözött nemesekkel a 18-19. században. Kecskemét, 1956, 37.

19 Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét a kései feudalizmus korában. In Kecskemét története 1849-ig. Kecskemét, 2002, 563.

20 Kritikai 2001,111-112.

21 Horváth XII. Itt említhetem, hogy Katona volt az ügyvédje a kórházépíttető, a szegények segítésére nagy összeget hagyó Czollner Mihály férje végrendeletét végrehajtó özvegyének. Lásd Kritikai 2001, 121., 251., 258.

22 Csányi 20.

23 Kritikai 2001,126-128.

24 Joós 19., 20.

25 Kritikai 2001,102-104., 232-234.

26 Miletz 16-18., Hajnóczy 32.

27 Kritikai 2001,105.

81