Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)
Fehér Ferenc Alom: a zárkában közük: halálra ítéltek verseink miatt. Reszketünk, sírunk. Testünk sár, verejték-patak. „Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér" - suttogom Berzsenyit. S gőggel várod a halált. De az Örökéj leterít. Fodor András „Olyan akartam lenni, mint a költők." Hosszú, de sima haja volt. Sztravinszkijt nálad hallgattam először. Nyáron két hétig Fonyód hársfája súgta a verseid. Barátok vártak mindenütt. Szerettük, ahogy táncoltál, énekeltél. Nem tudtuk, hogy a boldog láz leüt. Gelencsér Teréz Hova lett az a köznapi nő és férfi, ki a földön járt szerelmünk előtt? Nem: nem emlékezhetett rá többé villanatra sem őrülete zöld lángjaiban az a két egymást perzselő agy. Az övé örök. Aztán úgy tűnt el, selyem-por, ahogy egy lepkét dörzsölünk szét a kezünkkel. 16
