Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)

Apám

Nem szerette, hogy olvasok (Anyám védte a könyveket.) Mesélte, néha gyermekkorában az őszök olyan hidegek

voltak, hogy mikor a marhákat hajtotta ki a legelőre, mezítelen, fázó lábával beleállt a tehénlepénybe.

Ángyom

Hogyha bezörgettem a kapun, szaladt ki: „Nind, a Jóska!" Nagybátyám tanyája körül a Marcal és a puszta.

Rozskenyér. Fejés után frissen-habosan a sajtárt hozta mosolya. Kilencven év. Láttam, mikor a Göncölön haladt át.

Bella István

Ki tudott vérzőbb verset írni a szeretkezéseinkről? Zongorázott és fordított, piros álmokig ért föl.

Siratta nyíló-rét-apját, fekete orosz földet.

Beszélt a föld. Hallgatta ez a merész szív. És megdöbbent.