Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Sándor Iván: Az Argolíszi-öböl
hogy lehunyt szemmel szembenézni, talán nem is mondta, talán a forgatókönyvében vannak olyan jelenetek, amikor valaki lehunyt szemmel lát, anyám arca most ilyen. Apád világában volt néhány különc, mondja, nem beszélt róluk, csak annyit mondott, hagyd szívem, különcök, ne törődj velük, de ő törődött, mondja, s mint aki a barátnőjének súg meg valami titkot, hozzáteszi, apád is némileg különc volt. Anyám választékos szavakat használ, akárcsak apám, a némileg anyám egyik kedvenc szava. Feri odament hozzád a temetésen, mondom. Valaki odajött, igen, a sok ember között az egyiket ugyanúgy nem ismertem, mint a sok ember közül másokat. O volt a Feri, mondom. Honnan tudod? O adta meg a kódszámot, amivel dolgozom apa gépén. Volt, amit megosztott velem, volt, amit nem, mondja anyám, én is a legfontosabb eseményekről számoltam csak be neki abból, ami a Gyógyszerkutatóban történt. Isszuk a kávét. Elmondja, apám örült annak, hogy az utóbbi időben visszavonult a közéleti ügyködéstől, így mondja, apádnak súlyos véleménye volt a közéleti ügyködésről, azt mondta, ez itt nem közélet. Megírom Lilly Bomsteinnek, hogy ráhagyom Francesco Guardit, átmegyek a másik egyetem filmtanszakára. írok Taasnak is: rendben, otthagyom a középkort, de miért nem jössz haza? tesz még egy próbát odakint, gyűlik a pénz, talán sikerül filmet csinálnia, megnyomtam az ügyedet a filmművészetin, tiéd az állás, írja. Jelentkezem az új tanszékvezetőmnél, egy évig a hallgatója voltam, azt mondja, örül, hogy visszatérek a csapatba. írok Lillynek, Paulóról is írok, apám haláláról is. Jó, hogy jelentkeztél, válaszolja, kaptam postát Rudolf Reimanntól, rólad is érdeklődött, aggódik Rudolf miatt, írja, csak így, Rudolf, gondolom, apám szerint Rudolf Reimann kitűnő tudós, kissé talán hóbortos, írom, nagyobb a baj, válaszolja Lilly, az a helyzet, hogy Rudolf mintha összeomlott volna, azzal kezdődött nála, hogy megírta az egyik álmát, elküldöm neked csatolmányban. Rudolf Reimann álma is apám gépébe kerül, Feri és Pauló mondataira réte- geződhet rá, mi több, Pauló forgatókönyvére is, a befejezés kivételével azt is megtaláltam apám gépében. Azt álmodtam, írja Rudolf Reimann Lillynek, továbbítja Lilly nekem, hogy Hermann Broch elhajókázott Brindisibe, megtette végül is azt az utat, amit rám hagyott, motorossal kivitette magát a tengerre és a vízbe szórta a Vergilius halála kéziratát. Amikor felébredtem, végig kellett gondolnom, írja Rudolf Reimann, de nem tudtam, hogy mit akarok végiggondolni, képzelje, kedves Lilly, egyszer csak megvilágosodott előttem, hogy ha be akarom fejezni a víz esztétikájáról tervezett művemet, akkor nem kerülhetem ki, hogy visszalépjek a geneológiába, vagyis a Vízözönig, ott található a dolgok eredete, új jegyzeteket készítettem, az orvosom pihenésre beszél rá, egy intézetet emleget, ahol szerinte jól érezném magamat, vihetem a jegyzeteimet, külön szobát biztosítanak, a kikötésem az, hogy az Intézet Hermann szülőfalujának a közelében legyen, a hegyi levegő valóban megfelelő lesz a munkához, az orvosom biztosított róla, hogy megoldható a dolog, a továbbiakról hírt adok még, kedves Lilly. Szomorú, írja Lilly, szomorú. Lehet, hogy a jövő hónapban Pestre 11
