Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Kovács András Ferenc: Redakció ad abszurdum (versciklus)

Szívének csücskein kerengve Baudelaire ing, ha reng esős harang, s a nyelve sós hering. Rimbaud-t böngészne bár, Mallarmét, Paul Valéryt,

ha mindensége fáj... S mint félszeg űr, hiány - lelkében fényes árny, nagy, elmés Tolvaj érik, s majd mennyek ajtaján tájt részegül kihány.

Haza a szavakban

(Egy versredaktor elmegy)

Ha széjjel s hazafelé mentem, sem neszinog, sem jázminok...

Ki szétmegy, hétszer él, de menten akad vesződni bármin ok,

mert ember volnék, még demens nem - nyelvem mögött van fájni fog, létemben megköt szép cementem, a lelkem, s rajtam tán kifog

eszméletem, s mint tűnt egészek hű törmeléke hull, de részleg még él a férfikor komor

mélyén: a mindent káromolva, mikéntha Isten ráomolna.

Gloria, laus et honor.