Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

ték, lenézték a polgári megélhetést nem biztosító művészpályát) a képzőművész hivatást választotta. Miskolci művésztelepi mestere, Benkhard Ágost osztályába került 1927-ben a Képzőművészeti Főiskolán, és végig hűségesen kitartott mellette. Festőhallgató, művészképzős (a rajztanári szakot nem vette föl), a Képzőművészeti Főiskola anyakönyvei szerint alakrajzot és festést Benkhardtól, vízfestést Baránszki E. Lászlótól, szobrászatot Bory Jenőtől, grafikát Varga Nándor Lajostól, művészettörténetet Lyka Károlytól tanult. „Én voltam az egyetlen a főiskolán, aki nem járt elméleti órákra. Ahelyett jártam anatómiát tanulni a Bonctani Intézetbe, vagy elmentem bírósági ítéletet hallgatni, mert ott is az embert láttam, vagy elmentem például az öreg Fehér Lipót matematika-előadásaira. [...] Én akkor szerettem volna a világ minden problémájával otthonos viszonyba kerülni. Nem ontológiailag, csak úgy, egy episztemológiai rend formájában, hogy érezzem mindig azt, mi az, ami elmondható, mi az, ami lerajzolható, mi az, amire fütyülni kell, és azzal ne is próbálkozzak."23

Az együtt tanuló főiskolás Szalay-generáció, a Benkhard osztály az Epreskertben, az ún. zseniketrecben dolgozott a Mester korrektúrája alatt. „Érdekes, hogy Benkhardnak mennyi jó növendéke volt: Szentiványi, Szabó Vladimír, Barta Laci, Benedek Jenő, Főnyi Géza, Jaskiewitz. A rajzolás kemény, szinte katonás fegyelme volt a Benkhard-pedagógia titka, szinte fényképszerű hűséggel kezdtük. Jó alap volt."24 „A főiskolán rengeteget krokiztam."25 Szalay főiskolás léte meghatározó elemei, a munkára éhség, a világra nyitottság, az élet minden részében legalább a tudomásulvétel szintjén való tájékozottság. Művészetét mint megismerést, a világ birtokbavételét is képes tételezni magának. „Az én megismerő készségem az episztemológia érzékletes oldalán működik, tehát szenzoriális, empirikus, realista. Modelleken, krokikon, tanulmányokon át letapogatott örömteli megközelítése egy otthonos világnak, ahol a külső forma misztikusan klasszikus egybeeséssel utal rejtett belsőségre."26 A főiskolai éveiből fönnmaradt krokik megszokott mozdulattanulmányok,27 ám két portréigényű munkája a karakter megragadásának, sőt a jellemzésnek, a pszichológiai motiváltságnak remekbe szabott darabja. Az „édesanyámról készült rajzzal 28-ban KÉVE-díjat kaptam".28 A félprofil, lehunyt szemű portré bensőséges vallomás az áldozatvállaló, szeretett édesanyáról.29 Az idős férfi pasztellportréján már mesterkézzel villant föl tört szürkéket a puha feketéből, gyakorlott, formateremtő biztonsággal válik plasztikussá az arc, és a lélektani jellemzés korai mesterdarabját, a lemondó megtörtség, az öregedés adekvát megfogalmazását láthatjuk benne.30 Mindennapi főiskolai élete és érdeklődése alapjában véve nem változott,

23 Szalay Beszélgetések 1991. 14.

24 Egyetlen dimenziónk a jelen. Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970-1991). In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLII. Szerk.: Veres László, Viga Gyula. Miskolc, 2003. 473. (Ezentúl: Szalay-László, 2003.)

25 Szalay Beszélgetések 1991. 15.

26 Szalay-László 2003.

27 Kroki l-V., papír, ceruza, 450x320 mm, J. n., Miskolci Galéria, ltsz.: 2-6/1998.

28 Szalay Beszélgetések 1991. 32.

29 Csak reprodukcióból ismert. Szalay Végtelen, 1980. 7.

30 Férfiportré, 1930-as évek címen reprodukálva.

52