Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

tagoltsága, az élettelen testek szuggesztivitása már jelez valamit a formálódó rajzolóból. Azzal a fölismeréssel együtt, hogy esetleg nem közvetlen, átélt (hogyan is lehetne!) élmény megrögzítése a rajz, hanem valamely háborús kiadványból, fényképről inspirálódott - átírt gyerekrajz. Sajátos motívum e rajzon a katonák jellegzetes lábszár-tekercse, amely azonos a Mednyánszky László első világháborús képein láthatókkal, ám az Osztrák-Magyar Monarchia fölbomlása után a magyar hadseregben ezt már nem használták. Azonban Szalay későbbi, háborús, pontosabban katonákat megrögzítő rajzain még évtizedekig jelértékűen szerepel ez a motívum, szinte olyan képi toposzként, melynek mégiscsak volt a gyermekkori élményekben olyan erős rögzültsége, hogyha katonát jelenített meg, akkor az ösztönösen s majdnem kizárólagosan láb-tekerccsel kerülhetett rajzai világába.

A Szalay által később mindig bukolikusnak visszaidézett tamabodi valóság, az ott átélt, természettel és állatokkal kapcsolatos történések, létállapot-élményi alaprétegként egész életében végigkísérték. Mindehhez még hozzájárult lelki táplálékként a paraszti világ tiszta erkölcsisége és az a mély vallásosság, amit elsősorban anyai nagyanyjánál - s rajta keresztül - tapasztalt meg a legmélyebb őszinteséggel és közvetlenséggel. Mindehhez fontos fundamentális eleme a tiszta magyar beszéd, a választékos kifejezések használata, ami fokozta az érzékeny kisfiú érdeklődését, világlátását, nyelvi kifejezőkészségét. Személyiségében, formálódó egyéniségében a tamabodi, harmonikusnak érzett léthelyzet, a kisgyermek magárahagyottságának életre szóló, habitust-formáló élménye és a városi, a miskolci élettapasztalatok egybegyúródtak, egybeolvadtak. „Miskolcon jártam elemibe, Miskolcon jártam a gimnáziumba, itt is érettségiztem. Első tanárom Balogh József volt, aki 13-14 éves koromban elkezdett velem foglalkozni. Utána a miskolci művésztelepen téli tanfolyamon vettem részt, amit Muhits Sándor vezetett. Később a művésztelepen, Benkhard Ágoston nyári tanfolyamain 1925-től."5

Szalay első értékelhető rajzpróbálkozásaiból, stúdiumaiból kis számban maradtak fönn számításba vehető darabok. A mégis megmaradtak jobbára próbálkozások, skiccek, vázlatok, a háromdimenziós formák két dimenzióban történő megrögzítésének a kísérletei. Keresés és bizonytalanság, a formák rajzzá fordításának nehézségei látszanak rajtuk. Talán a legkorábbi, az elemi iskola és a gimnázium határán keletkezhetett az a tárgyhalmazrajz (kezek, kanál, vasaló, kávédaráló, kulcs, profilok)6, amelyen még jól látszik a rajzoló kéz határozatlansága, a tárgyak árnyékának megrögzítését keresgélő kiegyenlítétlenség. A vonalak még nem tudják megmutatni a formák plaszticitását, csupán jelzik azt, ideges, vibráló jellegük is ezt erősíti. E korai rajzok közt zömmel profilrajzpróbák, arcképvázlatok (önarcképek jelesül), mozdulat-tanulmánykísérletek maradtak fönn. Jókai mellszobor-rajza (az író nevének fölírásával) már a Szalay család tulajdonában lévő Jókai-díszkiadás lelkes olvasóját, az irodalom iránt érdeklődő

5 Tréba Gyula interjúja Szalay Lajossal. 1972. VIII. 15. Petőfi Rádió, Esti Krónika III. 20.00 (leírt változat).

6 Rajz, 1925-ös postai levelezőlap címzési oldalán, tus, 114x147 mm. Előoldalán: Tányérsapkás önarckép, tus, 147x114 mm, J. n. Másik levelezőlap címoldalán háttal menő katona, a másik felén Gyermekét mosdató asszony, tus, 142x114 mm, J. n. (özv. Szalay Nándomé túl. Debrecen)

49